Regisztáció

Föld napjára

Virra Datra |

Mindenki tudja, hogy baj van a Földdel. Pontosabban persze nem a bolygóval, hanem annak emberhez méltó állapotával. Ha már sikerült leszámolnunk annak mítoszával, hogy majd a jobb belátásra térő politikusok és gazdasági vezetők fogják megváltoztatni a világ folyását, hogy a technológiai újítások fogják megváltani élhető lakóhelyünk sorsát (miközben nekünk elegendő csupán szelektíven gyűjteni a hulladékot és elzárni a csapot), miután beláttuk, hogy nem más, hanem alighanem mi magunk, hétköznapi fogyasztók tarjuk kézben a világot fojtogató nagy háló szálainak végét, most már joggal kérdezed: akkor mit tegyünk konkrétan? Hogyan kezdjük el? Mégis mit kell tennünk, hogy hétköznapi hősei legyünk lakóterünk, a máig egyetlen ismert emberbarát bioszféra megmentésének?

Elmondom néhány gondolatom. Hallgass meg, aztán ne hallgass rám. Keresd meg a magad útját. Ha ebben segít, amit leírtam, akkor elértem célomat.


Jelszavaink mik volnának?

Mielőtt rátérnénk a konkrétumokra, nagyon fontos elméletben tisztáznunk valamit. Ha egyetlen rövid mondatban kellene megfogalmazni, mi az önmagával szemben szigorú környezetvédő alapelve, az talán így hangoznék: Minél kevésbé nyúlj a világhoz! Vagy kicsit konkrétabban: Húzd össze a lábnyomod! Az ilyen tömör jelmondatok azonban veszélyesek. Nem mindegy, hol azonosítjuk és nyessük vissza életvitelünk vadhajtásait. Akármilyen elszánt radikálisai legyünk is földünk védelmének, igazságtalanul nagy terhet nem varrhatunk sem a magunk, sem mások nyakába. Ezzel csak ártanánk. Hogy jó irányjelzőt találjunk ehhez, érdemes talán így kibővíteni alapelvünket: Csökkentsd le minél inkább életszínvonaladat úgy, hogy életminőséged ne csökkenjen! Az életszínvonal csak a modern kori mítoszban azonos az életminőséggel. Ez fontos. Fontos leszámolnod közgondolkodásunknak ezzel a nagy hazugságával, mely szerint általánosan a birtokolt anyagi javak a boldogság feltétele. De fontos ugyanakkor megfejteni azt is, van-e egyéni javaid, szokásaid közt olyan, amely valóban és önbecsapás nélkül kimondható módon életminőséged egyik tartóoszlopát jelenti. Ha van ilyen: na, arról ne mondj le! Ahhoz jogod van. A többiben, a feleslegben azonban készülj fel kíméletlen ritkításra! Ezt sem kell azonban máról holnapra megcsinálnod. Ha a holnapi napon varázsütésre váltana mindenki radikálisan környezetkímélő életvitelre, az gazdasági katasztrófához vezetne. Kell az átmenet. De katasztrófához fog vezetni az is, ha mindenki ráérősen vagy másokra várva halogatja a változtatást. Ezért elég, ha mindig csak azt teszed meg, amit az adott élethelyzetedben vállalni tudsz. Azt azonban igenis tedd meg, ne tétovázz! Lelkiismeret-furdalástól nem gyötörve, nagyvonalúan, de mégis bátran: ez lehet az élhető és eredményes változtatás útja.


Gondolkodj, aztán változtass

Mielőtt nekikezdenénk a nagytakarításnak, még egy dolog hátra van. Végezz el egy nagyszabású újrahangolást értékkészletedben. Hangold át magad egy kicsit úgy, hogy ne csikorogjon az a végrehajtott változtatás az életedben, hanem inkább zene legyen füleidnek. Keresd meg magadban a csendes forradalmárt, akinek ünnep minden apró-cseprő lázadás a világdaráló rendszer ellen. Keresd meg lényed azon arcát, amely akarja a velünk harmonikusan együtt élő természet jelenlétét a világban. Amely megveti az ember öncélúan burjánzó, mindent átalakító technokráciáját. Amely megtalálja a mindennapi örömforrást abban, hogy legapróbb döntéseivel is szolgálja az előbbit, és keresztbe tesz az utóbbinak. Ha ez megszívlelhetőnek látszik, tovább is léphetünk.


Mit szolgáljon a tett?

Zöld életvezetési tanácsból tengernyi van. Itt csak a legerősebb tippeknek jut majd hely, és biztosan nem fogják ezek lefedni lehetőségeid teljes skáláját. Ezért itt is jó talán kijelölni az Északpontot, melynek deleje akkor is beállítja iránytűnket, mikor a Zöld Nagykönyv nem szolgál recepttel. Kíséreljük meg ezért dióhéjban megfogalmazni, milyen lenne az a fenntartható és élhető világ, amelynek eljövetelén dolgoznánk! Az én elképzeléseimben ez valahogy így fest (persze bizonyára nem ilyen lesz, de munkatervnek megteszi):

Ebben a jövőben pár száz fős közösségekben élünk (akár városban, akár vidéken), és szükséges javainkat lehetőségeink arányában magunk állítjuk elő közel önellátó módon. Élelmük jelentős részét valamilyen holisztikus mezőgazdálkodási forma keretében termeljük meg, mely teret enged a természeti létezők sokaságának is. (Vannak ilyenre modellek.) Az anyag körforgást végez: lehetőleg minden újra és újra hasznosul, hulladék alig keletkezik. Ismerjük, értékeljük és felelősen óvjuk lakóhelyünk természeti erőforrásait (víz, föld, élővilág, stb.). Amit előállítani nem tudunk, ahhoz kereskedelem révén jutunk hozzá a lokalitás elvének megfelelően: lehetőleg minél közelebbi szomszéd közösségtől, akiket ismerünk. Nem zárkózunk be: a közösségek között élénk a kapcsolat. Ritkán utazunk messzire, mégis gyakran teszünk látogatásokat másoknál. Saját ügyeinkben maguk döntünk, aktívan részt veszünk közösségünk közéletében. Az állam csak sokakat érintő kérdésekben dönt – a sokak megkérdezésével, és nem azok feje fölött. A technológia fejlett, mégis csínján bánunk vele: az életmentést és kommunikációt minden lehetőségével szolgálja, ezen túlmenően azonban inkább a „lowtech”, az egyszerűség a divat. A közösségek között sokkal inkább az együttműködés mintsem a versengés szelleme uralkodik. Az emberek nem hajtják igába minden idejüket az anyagi gyarapodás érdekében: az elégségesség, nyugodt megelégedés kultúrája virágzik a külsőségekben. Ezzel szemben az emberek és kapcsolataik belső gazdagodása az, ami a ráfordított idő és az erőfeszítések nem szűnő célja. A szolidaritás alapelv: akár egyén, akár közösség jut nehéz helyzetbe, számíthat rá, hogy a többiek méltányos feltételekkel a segítségére sietnek. A külsőségeikben szerény hétköznapok közén fénylőek az ünnepek: ilyenkor (de kimondottan ilyenkor) még távoli vidékek luxuscikkei is helyet kaphatnak az asztalon (mint pl. nálunk a kávé, déligyümölcs, csokoládé). Folyton gazdagodó kultúrát teremtünk mindennapi életünk révén. Virágzik a művészet.

Nos, röviden többé-kevésbé valami ilyesmi volna. Remélem, nem hat túl utópisztikusnak. Ami ezt részben megvalósítja, illetve ha kicsit is, de ilyen irányba mozdítja a világot, az alighanem helyes változtatás, bármiről szóljon is. Ennek fényében akkor végre sorra vehetünk konkrétumokat is!


Mit tegyél ténylegesen?

Kezdjük az általánosabb dolgokkal:

  • Bármiről is legyen szó: Ha nincs rá igazán szükséged, NE VEDD MEG, NE VEDD EL!
  • Alaposan nézd meg, mi az, ami mellett vásárlásoddal döntesz. Minden vásárlásod szavazat és üzenet. (pálmaolaj!; Tudatos Vásárlók Egyesülete)
  • Minél kevésbé csomagolt, minél nyersebb, minél „kistermelőibb”, annál jobb.
  • Lehetőleg otthon, nyersanyagaiból közvetlenül készített élelmet fogyassz.
  • Saját edényedbe kimérve vásárolj, amit lehet.
  • Attól vásárolj a termelői piacon, akinek a legkevesebb terméke van. Valószínűleg ő termelt e legegyszerűbb, legtermészetközelibb módon.
  • Lakóhelyedhez közeli kistermelőtől vásárolj. Ismerkedj is össze vele, látogasd, nézd meg a saját szemeddel, honnan jön, amit elfogyasztasz! Neki is fontos és igazodási pontot kínáló kapcsolat lesz ez. (kistermelői piacok)
  • Ne dőlj be a „tökéletes áru” látványának. A normális, egészséges alma egy része foltos, a répa görbe és földes, az eper nem nagyobb a diónál!
    -Nézz utána a közösség által támogatott mezőgazdaság fogalmának. Csatlakozz egy ilyen körhöz.
  • Hazai élelmiszereket vásárolj! A szállítás lábnyoma nagyon nagy! („Ökomangó az a mangó, amit nem veszünk meg!” – Szvetelszky Zsuzsanna: A natúrhatnám polgár - esszé)
  • Az évszaknak megfelelő gyümölcsöket, zöldségeket (vagyis szezonális idényterményeket) vegyél, vagy olyat, ami az előző szezon óta nagy energiaráfordítás nélkül tárolható (pl. sütőtök, krumli, csicsóka, savanyú káposzta)!
  • Tartósítsd magad a szezonális gyümölcsöket (befőzés, aszalás, szárítás stb.)!

  • Ne szokj rá a kávé, a tea, a kakaó, csokoládé rendszeres fogyasztására! Ha mégis veszel ilyet, méltányos kereskedelemből (fair trade) származót vásárolj. Ez drágább, de éppen azért, mert nem „bérrabszolgákkal” és a termőföld kizsákmányolásával termelik meg a harmadik világban. (Sajnos az általános kereskedelemben kapható olcsót igen!) Viszont a fair kávét is messziről szállítják! Vedd észre, hogy mindez luxus.
  • A luxus helye az ünnep! A fényűző termékek mindennapos halmozásával eljellegteleníted az ünnepeket miközben új, egyre semmirevalóbb „ünnepfényezők” vásárlására teremtesz igényt.
  • Ha konvencionális (monokultúrás, gépesített) mezőgazdaságból táplálkozol, inkább növényi étkeket fogyassz hús helyett. A takarmányon nevelt hús lábnyoma óriási. Igyekezz legeltetésből vagy vadászatból származó húst beszerezni. Ennek környezetterhelése sokszor kisebb lehet még olyan növényi táplálékoknál is, amelyek intenzív monokultúrás termesztésből származnak.
  • Ha bevásárolni mész, saját szatyrot vigyél, vagy használd fel többször, amit kapsz.
  • Kertészkedj, termelj ehetőt (akár csak az erkélyen vagy az ablakban is). Használj talajtakarást¬ lehetőleg helyben képződött zöldhulladékból. Törekedj a vegyszermentességre. Este öntözz víztakarékosságból, stb. (Ruth Stout kertje)
  • Kerékpározz, rollerezz, görkorizz! Ha gépesíteni kell, a tömegközlekedést válaszd, vagy használd a telekocsi rendszert! Igenis lehet (és sokszor anyagilag is érdemes) saját autó nélkül élni!
  • Bármi is romlik el, ha csak lehet, javítsd vagy javíttasd meg, mielőtt újat vennél!
  • Ne adj felesleges tárgyakat ajándékba! Adj élményt inkább! (pl. színház- vagy koncertjegyet, szervezz pikniket az illető barátaival stb.)
  • Használd a használtat!
  • Vigyázz a ruháidra, eszközeidre, tárgyaidra! Ez ökofrankó viselkedés! Ha tönkremennek, újat kell venni, amivel egyszersmind rendelés adsz le újabb cucc gyártására.
  • Válassz olyan kedvtelést és sportot, ami nem energia- és anyagigényes, és nem pörgeti a gazdaságot. Pl. zenélj, táncolj, olvass (könyvtárit), járj színházba ahelyett, hogy motorcross, plázázás vagy fegyverek és kozmetikumok gyűjtése lenne a hobbid.
  • Használd a kölcsönzőket és újraelosztó intézményeket (bababörze, ruhacsere-akció, budapest mindeningyen levelezőlista stb.). Szervezhetsz is ilyet a barátaiddal és az ő ismerőseikkel.
  • Télen vegyél fel még egy pulcsit, ha hűvös van, ne a fűtést tekerd maximumra!
  • Szigeteld le jól az ajtókat és az ablakokat, így nem szökik ki a meleg!
  • Légkondi helyett árnyékolj!
  • Amire nem kell, arra ne szerezz gépet. (Mosogatás, ruhaszárítás, kaszálás stb.)
  • Csináld magad, csináljátok együtt, kalákában, legyen az építkezés, lakásfelújítás vagy rendezvényszervezés.
  • Ne kövesd a divatot. Lázadj az ízlésdiktatúra ellen saját kreatív stílussal, amit nem más ír elő és nem évül el. Ne díjazd, ha valaki divatkövető, mert azzal ösztönzöd!
  • Egyáltalán: légy büszke annyira, hogy nem forinton megvehető külsőségek révén, hanem belső értékek - jellem, műveltség, tájékozottság, eredetiség, kedvesség, figyelmesség és segítőkészség - révén akarsz kitűnni mások közül.

Amik nem mindennapos döntések, de jó, ha megpróbálod beleálmodni az életedről szőtt terveidbe:

  • Keresd meg azokat az embereket, akik hasonlóan gondolkodnak és élnek, vagy keresik az utat egy helyesebb életmód felé. Amikor önálló háztartást indítasz, vegyél részt pl. ökokörbe, ahol tapasztalatot és ötleteket cserélhetsz másokkal.
  • Keresd fel az ökofalvakat (Magyarországon pl. Visnyeszéplak, Somogyvámos, Nagyszékely), találkozz azokkal az emberekkel, akik radikálisan szakítottak a konvencionális életformával. Tanulj, meríts inspirációt az ő példájukból is.
  • Igyekezz a lakóhelyedhez közeli munkahelyet választani.
  • Próbáld megoldani, hogy családod több generációja kisebb helyen tudjon együtt élni. (Ehhez persze erre alkalmas emberré is kell válni).
  • Ha építkezel, környezeti szempontok alapján tervezz. (kulcsszavak: aktív ház, hagyományos építészet, szalmabála-építészet, tömegkályha stb.)
  • Keress és éltess közösségeket. Szervezz önképzőkört, járj kórusba, csatlakozz helyi hagyományőrző körhöz, légy aktív vallási, egyházi közösségedben. Ne anyagiakban keresd elsősorban a biztonságot, hanem az emberi kapcsolataid gazdagságában.
  • Tarts kapcsolatot a szomszédaiddal.
  • Tanulj ki valamilyen valódi értékteremtésre képesítő szakmát (pl. kertész, gyógymasszőr, asztalos, kályhás, villanyszerelő, mentálhigiénés szakember stb.)

  • Keress további öko-tippeket az interneten.


Néhány további gondolat zárszó gyanánt

  • Vedd észre, hogy ami környezetkímélő, az általában pénztárcakímélő is. Ha leszoksz a felesleg vásárlásáról és használatáról, meglehet, hogy később kevesebb munkával is előteremtheted mindazt, amivel megelégszel, s több időt fordíthatsz családod, önmagad és más emberi kapcsolataid belső gazdagítására.

  • Önkénteskedj! Szegődj el civil szervezetekhez, kezdeményezésekhez segíteni. Az alulról induló változások az igazi, maradandó változások. Nagy szükség van maguktól mozduló emberekre, akik segítik mindazokat, akik nem várva a felső döntéshozókra maguk vették kézbe a világ alakítását. Segítsenek bár betegeket, szegényeket, küzdjenek bár természeti létezők vagy ember alkotta értékek megóvásáért, fiatalok neveléséért vagy bármilyen igazságtalanság ellen, megérdemlik a segítségedet. Amelyet biztos, hogy nem adsz ingyen: rengeteg hasonlóan kinyílt tekintetű, jóra elszánt embert ismerhetsz meg, embert próbáló helyzetekben érlelt barátságokat köthetsz, rengeteget tanulhatsz a világról és önmagadról az ilyen alkalmak során.

  • Nem volt teljesen igazunk, amikor azt mondtuk, hogy nem a politikai és gazdasági döntéshozókon múlik a változás. Mert rajtuk is nagyon múlik. (Csak rájuk hiába várunk!) Vedd észre, hogy akik most „odafönt” ülnek, nem maradnak örökké ott. Előbb utóbb nyugdíjba mennek. És ha még fiatal vagy, éppen a te kortársaid között ülnek most azok, akik a helyükre fognak kerülni. Egyáltalán nem mindegy ezért, hogy mi van már most a fejedben és a társaid fejében! Ha egyszer netán döntéshozói helyzetbe kerülsz, legyél kész arra, hogy bátran, okosan, a bonyolult, összetett rendszereknek kijáró körültekintéssel, sokak véleményét ismerve hozz döntéseket. Legyél vezető. Tartsd észben, hogy sokszor azzal szolgálod igazán a jót, ha a hosszú távú szempontot részesíted előnyben a rövid távú előny helyett. Ezt felvállalni és képviselni feladat. De ez olyasmi, amit tehetsz. Ráadásul amivel sokat tehetsz.

  • Érdeklődj, tanulj, olvass (ne csak monitoron keresztül!), vegyél részt, ismerj meg, tapasztald a valóságot: így lehet belőled növekvő, önmagát és a világot ismerő ember, akit nem mások irányítanak, hanem ő maga irányítja – akár csak leghétköznapibb életvitelén keresztül – a világot. Aki nem „kisember” többé. Hanem akkor is nagy ember, ha történetesen csak kifutófiúként vagy varrónőként része a gépezetnek és alkotója a világnak. Amely szép, élni érdemes, de sérülékeny is, el is csúfítható: így felelősek vagyunk érte.

  • Ne félj a katasztrófától. A katasztrófa már zajlik (ahogy végső soron mindig is zajlott némiképp). A fokozatos elmélyülése az, aminek minél inkább elejét kell venni. Ebben mindenki szerephez jut, ha egyenként nem is látványos szerephez. Kifogás csak, amikor azt mondják, hogy a változáshoz mindenkinek másképp kellene csinálni, hogy "egy fecske nem csinál nyarat". Egy ember is változtat a világ menetén egyfelől. Másfelől a „mindenki” is hozzád hasonló emberekből áll, akik kellő inspirációval szintén jobb irányba téríthetők, ha nem keresnek kifogásokat.

  • Higgy benne, hogy példád ragadós lesz. Sokan elfelejtik, hogy nem csak a rossz példa ragadós és nem csak a közöny és hitványság szül további rosszat. Ugyanígy a jó példa, a tisztességes, nemes tettek hatása is tovagyűrűzik a világban. Nagyban múlik rajtad is, hogy merre billen a mérleg lassú nyelve.


képek forrása: news.illinois.edu; examiner.com; vedegylet.hu; http://sustainablecitiescollective.com/; sea-way.org

Hozzászólások

warnew |

Nem értek vele egyet, hogy az termelt a legtermészetközelibben, akinek csak kevés van.

A kertészek sokat permeteznek és műtrágyáznak, egy fát simán permeteznek tizensokszor, a káposztaféléket akár naponta is.

Viszont hozzánk rendszeresen fordulnak ismerősök csak "egy kis" vegyszert, műtrűgyát kérve, és gyanítom, hogy más gazdákhoz is. Az viszont, aki valakitől szerezni tud, nyilván azért kér, mert neki nincs erre "rendes" forrása (mivel végzettség, engedély kell hozzá). Tehát ő még a hozzáértés hiányával is tetőzi a bajt. Ettől a kertjének a mérete nem lesz kisebb vagy nagyobb.

Van aki bérbe vagy szivességből permetezi a kerteket, hogy a "nénike biztos nem vegyszerez" vonalra is kitérjek. Ezek között van aki papíron ért hozzá, de az sem véd: Nekünk itt a kertben mikor utoljára vegyszerezni engedtem egy kertészmérnök csinálta. Belehalt néhány tucat dió csemete, de legalább a szőlő sem termett.

Lajos |

Nagyon jó, hasznos weboldal!! "Mit tegyél ténylegesen?" Légy vegetáriánus. 1 kg hús előállításához, nagyon sok víz és termőföld kell, ami több családot tudna zöldséggel, gyümölcsel ellátnia. De mindenek előtt ahoz, hogy földünket megmentsük, előbb a tudatunkat, gondolkozásmódunkat kell megváltoztatni....

Virra Datra |

Linkek javítva!

twentydigitcombination |

Szuper összegzés, külön köszi az ünnepről szóló gondolatokat és Márait!

fillok |

Máraitól egy szemelvény megéri a kiemelést:

Az ün­ne­pek­ről

68

Ha az ün­nep el­ér­ke­zik éle­ted­ben, ak­kor ün­ne­pelj egé­szen. Ölts fe­ke­te ru­hát. Ke­féld meg ha­jad vi­zes ke­fé­vel. Tisz­tál­kod­jál be­lül­ről és kí­vül­ről. Fe­lejts el min­dent, ami a köz­nap­ok szer­tar­tá­sa és fel­ada­ta. Az ün­ne­pet nem­csak a nap­tár­ban ír­ják pi­ros be­tűk­kel. Nézd a ré­gi­e­ket, mi­lyen áhí­ta­to­san, mi­lyen fel­tét­le­nül, mi­lyen kö­rül­mé­nye­sen, mennyi vad öröm­mel ün­ne­pe­lek! Az ün­nep a kü­lön­bö­zés. Az ün­nep a mély és va­rá­zsos rend­ha­gyás. Az ün­nep le­gyen ün­ne­pi­es. Le­gyen ben­ne tánc, vi­rág, fi­a­tal nők, vá­lo­ga­tott ét­kek, vér­pezs­dí­tő és fe­led­ke­zést nyúj­tó ita­lok. S min­de­nek­fö­lött le­gyen ben­ne va­la­mi a ré­gi rend­tar­tás­ból, a he­te­dik nap­ból, a meg­sza­kí­tás­ból, a tel­jes ki­kap­cso­lás­ból, le­gyen ben­ne áhí­tat és föl­tét­len­ség. Az ün­nep az élet rang­ja, fel­sőbb ér­tel­me. Ké­szülj föl reá, test­ben és lé­lek­ben.

S nem­csak a nap­tár­nak van pi­ros be­tűs nap­ja. Az élet el­hoz más­fé­le, lát­ha­tat­lan ün­ne­pe­ket is. Ilyen­kor fe­lejts el min­dent, fi­gyelj az ün­nep­re.

(Füves könyv)

Verita |

Köszönet, hogy a kávé, a csoki és a tea nem lett végleg száműzve, hanem még meghúzhatja magát az ünnep kategóriában, fair trade jelmezben.

Pauló Gergő |

Jaj de jó, hogy nem csak én gondolom ezeket a dolgokat így :). Jó a cikk, gratulálok!

Hozzászólok

A szöveg formázásához markdownt használhatsz.
  • {{kw}}