Regisztáció

Szúnyogirtás: tömegmészárlás ártatlan áldozatokkal - van alternatíva?

Takács-Sánta András |

[Az alábbi szöveg a Kisközösségi Program keretein belül készülő Kiútikönyv egy rövid részlete. Szerzői Puskás Gellért és munkatársai. A Kiútikönyvről további információk: www.kiskozossegek.hu/kiutikonyv ]

Noha az ökológiai rendszerekben a szúnyogok is fontos szerepet töltenek be, a számunkra okozott kellemetlenségek miatt előszeretettel irtjuk őket. A csípőszúnyogok elleni küzdelem legelterjedtebb módja a kémiai védekezés, mivel látszólag olcsó és viszonylag egyszerű. Hazánkban az 1940-es évektől zajlik a kifejlett szúnyogok gyérítése kezdetben a méltán hírhedt DDT, majd később valamivel kevésbé egészségkárosító szerek kijuttatásával. A ma Magyarországon alkalmazott készítmények hatóanyaga majdnem kizárólag a deltamethrin. Ezek az idegmérgek nem szelektívek: gyakorlatilag minden nem melegvérű állatra hatnak. Minden egyes csípőszúnyoggal együtt több száz egyéb rovar pusztul el, ezáltal az összes rovarfogyasztó állatfajra, végeredményben a teljes táplálékláncra hatást gyakorolnak ezek a szerek. Csupán egyetlen példa minderre a fecskék drasztikus állománycsökkenése az elmúlt évtizedekben, aminek egyik fontos okaként a táplálékállatok számát csökkentő kémiai szúnyoggyérítést valószínűsítik. A deltamethrin rendkívül mérgező a vízi élőlényekre, így a vízi ökológiai rendszerekre is veszélyt jelent. Ráadásul ezen szerek hosszú távú alkalmazása rezisztencia és keresztrezisztencia (az adott szerrel, illetve másik, hasonló hatásmechanizmusú vegyülettel szembeni ellenállóképesség) kialakulásához vezethet. A rovarirtó szerek egyik kijuttatási módja a füstköd-képzés, amihez egészen az utóbbi évekig a bizonyítottan rákkeltő hatású gázolajat használták (ma már csak tisztább olajok használata engedélyezett).

Vannak azonban lényegesen szelektívebb, ezáltal környezetbarátabb mikrobiológiai módszerek is a szúnyogártalom csökkentésére. Ezek alapja az a megfigyelés, hogy egyes talajlakó baktériumok által termelt méreganyagok megfelelő adagolással a vízbe juttatva lényegében csak a csípő- és púposszúnyogok lárváit pusztítják el. Ezek a módszerek azonban sokkal több munkát és szakértelmet igényelnek a kémiai védekezésnél. A sikeres védekezés alapelemei többek között a szúnyoglárvák tenyészőhelyeinek részletes feltérképezése, megközelíthetőségük biztosítása, a lárvák és élőhelyeik folyamatos figyelemmel követése, a biológiai készítmények célzott és jól időzített kijuttatása, valamint a védekezés megkezdése még az első szúnyognemzedék kirepülése előtt. Ezek teljesülése esetén legtöbbször lényegesen kisebb területen és kevesebb méreganyag kiszórásával tarthatók kordában a vérszívók, ezáltal számottevő költségmegtakarítás is elérhető a kémiai módszerekhez képest (a nem megfelelően végzett biológiai szúnyoggyérítés azonban drágább és eredménytelenebb lehet a kémiainál).

A komplex környezettudatos szúnyoggyérítésnek csupán egy – noha fontos – eleme a mikrobiológiai készítmények használata. Emellett fizikai módszereket (pl. szúnyoghálók, tenyészőhelyek tereprendezése) is alkalmaz, segíti a csípőszúnyogok természetes ellenségeinek (vízi gerinctelenek, őshonos halak, denevérek) elterjesztését, élőhelyük megőrzését stb. Mindehhez a kémiai és a biológiai szúnyogirtási módszerek hatásainak alaposabb ismeretére, valamint utóbbi módszerek jóval szélesebb körű elfogadására volna szükség. Noha vannak jó példák (pl. a széleskörű ismeretterjesztésben is élen járó szegedi No Mosquito Kft. / Csíplek! Alapítvány), hazánkban ma még elenyészően kis részaránnyal alkalmazzák a biológiai módszereket.

A leginkább kíméletes megoldás persze nyilvánvalóan az volna, ha megpróbálnánk együtt élni a szúnyogokkal. Hazánk legtöbb táján nincsenek jelen elviselhetetlen létszámban, és így az ellenük folytatott – de számos további élőlénynek is ártó – irtóhadjárattal talán nagyobb kárt okozunk önmagunknak is, mint amekkorát a csípéseik jelentenének.

Fontosabb források:

www.szunyoggyerites.hu

www.pkkft.hu

www.mme.hu/napi-madarvedelem/problemak-madarakkal/szunyogirtas.html

Hozzászólások

maszatos tintahal |

Két észrevételem lenne a cikkhez:

Az egyik, hogy a biológiai védekezésnél használt szerek (Bt-toxinok) hosszútávú alkalmazása ugyanúgy rezisztencia és keresztrezisztencia kialakulásához vezet, mint a deltametriné, mint ahogy azt a GM-növények kapcsán láthattuk. Ez tehát nem a legjobb érv a deltametrin ellen, viszont maga a probléma mindenképpen fontos, akármilyen szert alkalmazunk.

A másik, hogy a "próbáljunk együtt élni a szúnyogokkal" nagyon szépen hangzik, de ez szerintem igen erős csúsztatás. A szúnyogokkal ugyanis nem az a legnagyobb baj, hogy viszket a csípésük, nem egy kényelmi intézkedésről van szó. Az 50-es évekig Magyarországon is komoly gondot okozott a malária és egyéb szúnyogok által terjesztett betegségek, eredetileg ezért kezdték irtani őket (mellesleg a mocsarak lecsapolásának is ez volt a fő oka, amellett, hogy művelhetővé tegyék őket). Nem annyiról van tehát szó, hogy egy kellemetlen rovartól akarunk megszabadulni, hanem egy nagyon komoly közegészségügyi probléma megoldásáról, amit szerintem nem lehet annyival elintézni, hogy tanuljunk meg együtt élni vele.

Azzal viszont maximálisan egyetértek, hogy minél inkább szelektív szereket kéne használni, a jelenlegi gyakorlat pedig tényleg nagyon messze van az ideálistól.

felician |

A deltamethrinről nem árt EZT elolvasgatni. Ezt szórják kérdezés nélkül a fejedre.

felician |

Iménti linkem helyesen ITT

felician |

tintahal, tudomásod szerint kimutatható, hogy a malária és egyéb szúnyogterjesztette betegségek visszaszorulásában a kémiai szúnyoggyérítésnek komoly szerepe volt/van? Mert igazából most is együtt élünk a szúnyogokkal (hiába mérgezzük néha agyon a fél élővilágot idegméreggel) és nehéz elképzelni, hogy pont a kórokozók vektorait gyérítené szelektíven a cucc. Azt várnám, hogy az irtás következtében lecsökkenő szúnyog-ember találkozások számával arányosan csökkent volna az ilyen betegségek incidenciája. De nekem úgy tűnik, sokkal radikálisabban lecsökkent. Szóval nem lehet-e, hogy legalább akkora csúsztatás van abban, hogy - mint mondják - a deltamethrin-szórás valóban komoly közegészségügyi intézkedés, mint abban, hogy együtt lehet élni a szúnyogokkal? Nem tudom, csak kérdezem. f

a.é. |

Tehát akkor menjen ki minden udvarra egy felmérőcsoport és mérje fel a hordókat, stb. Najó, ezt megoldja a gazdája, hiszen csak ésszerűvé kell tenni az embereket hozzá.

Aztán menjen ki a természetbe és mérje fel a laposokat, keréknyomokat, a vízelvezető árkok pangó részeit (tegyük fel ahol folyik oda a víz sodra beviszi a szert).

Aztán biztosítsunk nekik bejárást mindenhova és megfelelő rendszerességgel megfigyelik ezeket és adagolják a szert?

AHA.

felician |

Tudsz jobbat ajánlani, a.é.? Illetve ami most van, az szerinted mindent egybevetve tényleg jobb? Illetve futja-e a jómagyar konstruktivitásból többre, mint hogy bizonygassa, miért nem lehet megcsinálni?

maszatos tintahal |

Felician: A wikipédia szerint (ami ugye azért nem elsődleges információforrás, de az angol verzió relatíve megbízható): "The presence of malaria in an area requires a combination of high human population density, high anopheles mosquito population density and high rates of transmission from humans to mosquitoes and from mosquitoes to humans. If any of these is lowered sufficiently, the parasite will eventually disappear from that area, as happened in North America, Europe and parts of the Middle East."

Nem hiszem, hogy kifejezetten vizsgálták volna a hatását külön, viszont a szúnyogirtásnak (mint neve is mutatja:)) mindenképpen komoly szerepe van a populáció gyérítésében. Nyilván nem ez volt az egyedüli faktor, a mocsarak lecsapolása vagy akár a szúnyogriasztók használatának terjedése ugyanúgy hozzájárulhatott a kór kiirtásához, de attól ez még fontos tényező marad.

Hogy ezt szelektív szerekkel tesszük meg, vagy idegmérget szórunk ki, az már egy más kérdés, nyilván én is az előbbit preferálnám - ahogy ezt fentebb is írtam.

b.sz. |

A múlt és a jelen részben összefügg és részben egymástól független. Az hogy a világháború után a DDT és a többi rovarirtó rövidtávon hasznot hajtott senki nem vitatja, ahogy azt sem kellene hogy vitassa senki hogy egyúttal iszonyatos károkat okoztak (az ökológiai rendszerekbe ész nélkül belebabrálni nem túl bölcs cselekedet). Viszont a jelenlegi 2014-es technológia és egyéb tudás mellett a hazai szúnyogirtást kritizálni a szinte kizárólagosan vegyszerhasználatra épülő, csúsztatásoktól és félrevezetésektől hemzsegő hisztériakeltő médiakampányoktól nem mentes valójában, szakmailag és emberileg is fontos dolog lenne.

A jelenleg milliárdosra hízott biznisz kivitelezői nem röstelkednek előhúzni a maláriakártyát, a tigrisszúnyogot, miközben ha valakik akkor ők tudják hogy ez nem egyéb jelenleg mint hisztériakeltés. Közben az általuk végzett biológiai gyérítés csak porhintés (és beragadt készletszórás, magyarán vállalkozói veszteségelkerülés). És naponta jelenik meg tucatnyi médiafelületen hogy a szúnyogirtás nem veszélyes, sőt ártalmatlan, sőt csak a szúnyogot irtják más élőlényre nem hat a szer... Az emberek pedig tapsolnak, tavaly például olyan óvodáról is olvastam, ahol kiálltak nézni a permetezőrepülőt...

Szóval ez a hazai alapfelállás, igenis rettentően nagy szükség van azokra az írásokra amik fel tudják nyitni a lakosság szemét hogy mi folyik itt szúnyogirtás címen!

maszatos tintahal |

b.sz.: Ezt nem is vitatta senki. :)

felician |

@tintahal: OK, akkor ez védhető. (És persze, hogy nem a kémiai:)

felician |

@tintahal: Egyébként most jött a hír, hogy medve van a Mátra környékén. Vajon ennek a kilövése is egy fontos és védhető közegészségügyi intézkedés lenne? (Csak viccből kötözködöm persze, de a kérdés maga azért nem 100% vicc.) ;)

maszatos tintahal |

Hát, a medve egészsége szempontjából nyilván nem :P

Egyébként viccet félretéve, szerintem ez egy elég komplikált dolog. Én kifejezetten örülök neki, hogy visszatelepszenek olyan állatok, amik régóta nem voltak jelen nálunk (pl. a Bükkben pár éve egy farkascsalád tanyázik, délről a nádi farkas jön vissza stb.). Persze az is érthető, ha valaki nem örül neki, elvégre a medve nem játék, és nem biztos, hogy meg kéne várni, amíg egy eltévedt óvodáscsoportból uzsonnázik (mármint a medve, nem az illető;)). A kilövést én azért nem tartom védhetőnek, mert van más megoldás is, pl. lehetne altatópuskával lelőni, és elvinni olyan helyre, ahol nem, vagy kevésbé okozhat problémát.

Szúnyogok esetében viszont én ilyen alternatívát nem látok. Bár egyszer még kiskoromban tényleg megpróbáltam megbeszélni velük, hogy amíg alszom ne csípjenek meg, és akkor nem csapom le őket, de nem tartották magukat az egyezséghez. :D

Irtis |

A legjobb az lenne, ha együtt élnénk a szúnyogokkal, és nem alkalmaznánk semmilyen irtást sem. Még ha szelídebb, biológiai módszert használunk, akkor is beavatkozunk az ökoszisztémába. Tudomásul kéne venni, hogy a létünk alapja a természet, és nekünk kellene hozzá alkalmazkodni, nem pedig az igényeink szerint alakítani azt!

sirius |

Érdekes számomra, és egy kicsit furcsa, hogy ez a cikk / beszélgetés csupán arról szól, hogy irtsuk-e a szúnyogokat, vagy próbáljunk meg együttélni a szúnyogcsípésekkel, amelyek ugye a természet rendjét képezik. És szúnyogűzésről hallott valaki? Én igyekszem nem megölni semmilyen élőlényt, de azért nem fekszem le vacsorának egy forró esti tóparton ;) Az elűzéssel - amelynek megintcsak sok fajtája létezik - pedig nem végzek mészárlást, inkább együttélek a populációval. Soha nem értettem, a kettőt miért keverik és mindig haragudtam, amikor egy szúnyogűzőt pongyolán szúnyogirtónak neveznek. Úgy gondolom, nem ugyanaz.

dave |

Éljünk együtt a szúnyogokkal... Mégegy ilyen marhaságot! Aki együtt szeretne velük élni, üljön már ki egyik este pár órára a Római partra egy rövidujjúban! Garantálom másnapra úg fog vakarózni, mint aki rühes. És mint már többen is említették, betegségeket is terjeszthetnek (különösképp előfordulhat, mióta a mediterrán éghajlat felé "mászunk"). Véleményem szerint nagy álszentség és hisztériakeltés az egész, nem több. Nem tudom, hogy miért gondolják az emberek, ha valami mögő odanyomják a "bio" szócskát, az veszélytelen, ellenben a gonosz és csúnya vegyi anyagokkal. Attól mert valami "bio", azaz természetes, vagy természetben is előfordul, lehet éppuganolyan halálos méreg, stb. Persze nem vitatom, a szelektivitás fokozása fontos volna. Talán nem is kéne "megölni" őket, csak a szaporodásukat korlátozni / visszafogni.

dave |

Előző hozzászóló vagyok. Elnézést az elütésekért, a laptop klaviatúra nem a legmegfelelőbb a gyorsgépelésre. Nem akarom kétségbevonni természetesen az újabb, mikrobiológiai - biokémiai kutatások eredményeit, talán túlzottan negatívnak hathat előző kommentem. Csak érdemes szem előtt tartanunk, hogy azért itt is sok esetben mérgekről (pl a baktériumok által termelt toxinokról) van szó. Amik bizony épp ugyanúgy mérgek. Sőt, talán a természetben találhatjuk a létező legerősebb mérgeket is. Mint a cikkben leírták, "méreganyagok megfelelő adagolással a vízbe juttatva lényegében csak a csípő- és púposszúnyogok lárváit pusztítják el". Szóval azért itt is ügyelni kell az adagolásra. Meg ki tudja, milyen hosszútávú kockázatokat rejthetnek ezek a szerek is... Sajnos ez egy nagyon nehéz kérdés. A szelektivitást kell minél inkább fokozni. Kérdés, hogy egyáltalán elérhető-e a 100 %. Ami tényleg csak ott hat, ahol kell. Az irányvonal minden esetre jó, a szaporodás korlátozása és a szelektivitás fokozása jó megoldást jelenthet. Csak a dolog azért nem ennyire egyszerű. És egy faj teljes kiírtása valóban beláthatatlan következményekkel bírhat....

Takács-Sánta András |

Dave, érdemes elolvasnod újra a szövegünk legvégét. Nem írunk olyat, hogy MINDENHOL együtt kellene élnünk a szúnyogokkal, hanem úgy fogalmazunk, hogy "HAZÁNK LEGTÖBB TÁJÁN nincsenek jelen elviselhetetlen létszámban". Speciel épp nem a Rómaira gondoltunk, amikor ezt leírtuk. :) Vízpartokon általában tényleg kell ellenük tenni valamit, de ez lehet az elriasztásuk is valamilyen módon (sirius kommentje nagyon értékes, szinte biztosan beépítjük a szövegbe), nem feltétlenül kell kinyírni őket. Abban ugyanis egyetértünk, hogy a szelektív szer ugyanúgy méreg, tehát nem a legjobb megoldás. Ami a szúnyogok által terjesztett betegségeket illeti: konzultáltunk a téma egy szakértőjével, ami alapján úgy tűnik, ez korántsem akkora veszély manapság már, mint ahogy olykor beállítják. Mindenesetre a szöveg újabb változatában erre is ki fogunk térni.

warnew |

Nekünk itt esténként nem ritka az sem, hogy csizmában, dupla nadrágban, kesztyűben, méhész kalapban és pulcsiban kell kiülni (nyáron) mert a riasztók nem hatnak. Illetve van ami hat, de az igért sok óra helyett 35-40 percig, cserébe lemarja az ember bőrét. De ha véletlen hat, akkoris szemen-szájon csípnek, illetve letüdőzi az ember őket... Mondhatni szkeptikus vagyok a riasztást illetően.

Érdemes elgondolkodni azon is, hogy az egyedi védekezés lábnyoma-kára mekkora?

Egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy a szakemberek által megfelelően időzített/adagolt repülőgépes irtás roszabb lenne, mint ha nem irtunk központilag és "mindenki" locsolja magát riasztóval, vagy netán minden szobában párologtatja az irtószert.

Persze, legyen amennyire lehet szelektív, vagy bio is, meg persze legyen valódi a szakember, ezt - talán - nem is vitatja senki.

dave |

Igen, ez teljesen jogos. 1-2 szúnyogcsípés valóban nem tragédia, el lehet viselni. Csak hát igen, vízpart közelében nem mindig elviselhető a helyzet... Talán tényleg a szúnyogűzés volna a legjobb megoldás, elvégre minek megölni őket, ha minket nem bántanak. Minden esetre csupa érdekes felvetést tartalmaz a cikk, valamint a kommentek között is vannak érdekességk. Csak így tovább! Feltételezem, az elején a DDT-ről sem tudták, hogy mekkora problémát fog okozni. Én is sokszor elgondolkoztam már, mikor egy szúnyogirtó repülő elszállt fölöttem és telibe permetezett, hogy ez vajon hány évembe kerülhetett. Talán nincs is erre "jó megoldás", legfeljebb kevésbé rossz.

Gerzsány Robi |

Köszönet az eredeti cikkért és a tárgyilatos hozzászólásokért. Nemrég megkerestem a lakóhely szerint illetékes (szentendrei) önkormányzatot és az alábbit válaszolták:

"A szúnyoggyérítés központilag, országosan történik a Katasztrófavédelem irányítása alatt. A gyérítés földi és légi biológiai módszerekkel valamint földi és légi kémiai módszerekkel a szakértők által meghatározott területeken kell elvégezni. A biológiai gyérítés nem igényel különösebb bejelentést. Az irtás során felhasznált szer kizárólag a csípőszúnyog lárvákat pusztítja el, a szer a környezetre nincs káros hatással. A földi irtás során felhasznált készítmények: Coratrin, Mosquitox Fog. A légi kémiai kezelés során CORATRIN, AQUA K-OTHRIN, illetve MOSQUITOX1 ULV Forte készítmények kerülnek felhasználásra. A készítmény kijuttatott formájában kizárólag rovarokra van káros hatással, melegvérű állatokra, emberre nem veszélyes és a környezetet sem károsítja."

A biológiai irtással békében vagyok, mert annak a léptéke és hatása lokális. A légi irtás - "kezelés" - viszont ellenérzéseket kelt bennem. Az sem túl biztató, hogy a Katasztrófavédelem irtja országosan a szúnyogokat.

Hozzászólok

A szöveg formázásához markdownt használhatsz.
  • {{kw}}