Regisztáció

Egy remek közösségszervező módszer: a Krisna-völgyi tanácsadói rendszer

Takács-Sánta András |

2014 júniusában a Kisközösségi Program két munkatársa személyes interjúkat készített a Somogy megyei Krisna-völgyben élő Radharadja dása-val, Goloka Patival és feleségével, valamint a közösségnek egy, a faluban (Somogyvámoson) lakó, de a Völgyben dolgozó tagjával. Valamilyen formában mindannyian tagjai az itt ismertetett tanácsadói rendszernek. Az alábbi áttekintés – amely részlet a Kisközösségi Program keretein belül készülő Kiútikönyvből, és amelynek szerzői Vidák Zsófia és munkatársai – döntően ezeken az interjúkon alapszik.

Az ezredforduló körül Krisna-völgyben fölmerült az igény arra, hogy ne csak a vallás és az együttélés kösse össze az ott élőket, hanem a személyes kapcsolatok és barátságok is szorosabbá váljanak, ezzel is erősítve a tagok közötti kohéziót. A cél az volt, hogy az egymásra figyelés, a kölcsönös segítségnyújtás kultúráját behozzák a közösségbe. Az egyházi vezetők ezért Mumbaiba utaztak, hogy tanulmányozzák az ott már régóta működő tanácsadói rendszert. Ez egy olyan közösségépítő módszer, amely segítségnyújtáson és tanácsadáson alapszik. A vezetők alaposan megvizsgálták, hogy lehetséges, illetve érdemes volna-e átültetni az indiai rendszert. Végül 2009-ben indítottak útjára Krisna-völgyben.

A Völgyben közösségi elvárás, hogy az ott élők részt vegyenek a tanácsadói rendszerben, szinte mindenki tagja valamelyik csoportnak. A csoportok kialakulása és a tanácsadók kiválasztása egy nagygyűlésen történt. 2014-ben már 10 tanácsadói csoport működött, átlagosan 20-25 fővel csoportonként. A heti találkozók szombatonként, minden héten más otthonában zajlanak. A csoportoknak hajadon lányok, nőtlen férfiak és házaspárok is tagjai, férj és feleség általában együtt jár a találkozókra. Az iskolás gyerekek szüleikkel mennek, közben játszhatnak, s amikor már kicsit nagyobbak, ők is bekapcsolódnak a beszélgetés egyes szakaszaiba. A heti gyűlést közös zenéléssel és énekléssel nyitják, majd mindenki sorban megosztja a többiekkel a heti pozitív vagy negatív élményét. Az üléseken egy adott témát járnak körbe kérdésfeltevések és szituációs gyakorlatok segítségével, a cél valamilyen filozófiai tanítás átültetése a gyakorlatba, a mindennapi életbe. Témaválasztás szempontjából meglehetősen demokratikus a rendszer: elsősorban arról beszélnek, ami a legtöbb embert érdekli, ami éppen fontos, aktuális téma (párkapcsolat, házasság, gyermeknevelés, kapcsolat a külvilággal, élethelyzetek, vallás, filozófia). Két témáról rendszeresen szó esik: a pozitív gondolkodás és mások sikerének megünneplése. (Krisna-völgyben ez utóbbi nagyon fontos: dicsérni lehetőleg nyilvánosan kell, míg szidni vagy kritizálni csak négyszemközt szabad.) A visszatérő témák körébe tartozik a hibák, bűnök és szankciók kérdése is. Egy adott héten minden csoport ugyanazt a témát beszéli meg, a tanácsadók ugyanazokat a kérdéseket teszik föl a csoporttagoknak. A találkozókat közös étkezéssel zárják.

Az elhangzottak feldolgozása érdekében a találkozókon jegyzőkönyv készül az ott elhangzott gondolatokból, amelyeket a tanácsadók rendszeresen megvitatnak. A Krisna-völgyi tanácsadók hetente találkoznak, az országszerte működő Krisna-tudatú közösségek képviselői pedig kéthetente, Budapesten. Az üléseken elhangzott gondolatok iránymutatásul szolgálnak a tanácsadóknak a megoldandó problémák fölismerésében, a későbbi témaválasztásban, a kérdések kialakításában, valamint a közvetíteni kívánt tanítások meghatározásában. A tapasztalatokat és a csoporttagok visszajelzéseit egy évente megjelenő kiadványban összegzik, amelyet szívesen odaadnak azoknak, akiket érdekel a Völgyben zajló élet. Szintén az éves értékelőn van lehetőség annak jelzésére, ha valaki csoportot szeretne váltani, amit mindig az ún. csoporttitkár felé kell jelezni. Általában akkor merül föl a régi csoport elhagyása, amikor a pártfogolt és a tanácsadó között nem megfelelő a kommunikáció (például a különböző habitusok miatt), vagy amikor egyes csoporttagok között konfliktus alakul ki. A tanácsadói rendszer egyik jó gyakorlata, hogy a tanácsadók mindig törekszenek a kiváltó probléma megoldására. Ennek célja, hogy az emberek próbálják megoldani a saját gondjaikat ahelyett, hogy elmenekülnének előle. Ez eddig működőképesnek bizonyult: az évi két-három váltani kívánó személy közül végül általában egy , vagy egy sem szokott átmenni másik csoportba. Ugyanakkor a csoportok összetétele és a tanácsadók személye az évi nagygyűléseken a közösség döntése alapján változhat.

A tanácsadók elismert, tiszteletre méltó emberek. Fontos, hogy alázatosak legyenek: „ha valaki tanácsadó akar lenni, az már rég rossz” – mondják. A tanácsadók kiválasztásánál tehát előnyben részesítik azokat, akik szerények, és szeretnek a háttérben maradni. Ami a tanácsadóval való kapcsolatot illeti, őt bármikor meg lehet keresni (sőt, a tanácsadó iránti bizalom egyik legfőbb jele, ha a pártfogolt elsősorban hozzá fordul gondjaival), és ő is mindig érdeklődik a pártfogoltaknál azok hogyléte felől. Nagy hangsúlyt helyeznek a csoportfoglalkozásokra, de a konkrét tanácsadás személyesen történik. A tanácsadók egyfajta „párterápiás” szerepet is betölthetnek: a házaspár tagjai külön-külön vagy együtt is elmehetnek hozzá. A tanácsadók elmondásuk szerint valójában csupán a legritkább esetben adnak tanácsot: csak ha ezt kifejezetten kérik, és akkor is körültekintően fogalmaznak. Igyekeznek inkább kérdések segítségével rávezetni a másikat a megoldásra. Ez a vonás – amelyet egyébként egyik erősségüknek tartanak – a csoportfoglalkozásokon is megjelenik: nem a tanácsadó mondja meg, hogy az illetőnek mit kellene gondolnia, hanem azáltal, hogy a többiek is elmondják a véleményüket az adott témáról vagy esetről, látszik, hogy mit gondol a többség, milyen a közösségi értékrend. Azt mondják, a csoport elsősorban azért van, hogy meghallgassunk másokat, nem pedig azért, hogy minket hallgassanak (így náluk sokat beszélni illetlenség). Fontos szabály, hogy a tanácsadó nem mondhatja el, kivel miről beszélt: a diszkréció ebben a közösségben fontos érték.

A tanácsadói rendszernek természetesen jelentős vallási aspektusa is van. A csoportfoglalkozásokon a tanácsadók arra törekszenek, hogy a tanácsadói találkozókon előzetesen megbeszélt, Krisna-tudattal kapcsolatos üzeneteket egyszerű, egy-két mondatos formában adják át a tagoknak, mindig az aktuálisan megvitatott téma kapcsán.

A Krisna-völgyben működő tanácsadói rendszer egyik legjelentősebb hatása a közösségre, hogy általa közelebbről megismerhetik egymást a tagok, személyes dolgokat tudhatnak meg egymásról, így ismerősökből barátokká válnak. Interjúalanyaink szerint a találkozók erősítik az összetartozás érzését, mindig várják a következő alkalmat. Szintén fontos a rendszer konfliktusmegelőző hatása: mivel az itteniek megismerik egymás személyiségét, habitusát, sokkal könnyebben képesek megfelelő módon reagálni egymás hangulatingadozásaira, megnyilvánulásaira. Ezáltal sok sértődés vagy konfliktus elkerülhetővé válik.

Az interjúalanyok szerint a tanácsadói rendszer egy-egy eleme, vagy akár egésze teljes mértékben adaptálható más közösségekre, amennyiben létezik egy mindenki által elfogadott cél és értékrend. A rendszer a Budapesten élő Krisna-tudatú emberek között is működik, azonban egy sokkal lazább formában, hiszen ott a tagok szétszórtan, egymástól távolabb élnek.

Hozzászólások

Jelenleg nincs hozzászólás

Hozzászólok

A szöveg formázásához markdownt használhatsz.
  • {{kw}}