Regisztáció

A holisztikus látásmód teljes hiánya

Pauló Gergő |

Talán nem túlzás azt mondani, hogy napjaink nyugati kultúrájának egyik fő hiányossága, hogy elveszítettük az egészlátásunkat. Olyan mértékben specializálódtunk, és vagyunk beleveszve saját szűk kis világunk dolgaiba és gondolkodásmódjába, hogy képtelenek vagyunk egészben látni az embert, a körülöttünk lévő világot, a felmerülő problémákat, és szinte képtelenek vagyunk kitekinteni a saját berögzött, lefixált gondolkodásmódunkból és ránézni a dolgokra más szemszögből is. Erre fogok most számomra érdekes, jelentős és egyben tipikus példákat hozni azzal a nem titkolt szándékkal, hátha az, aki ezt a írást olvassa, kicsit magára ismer, és szembesül azzal, hogy mennyire fontos, hogy képesek legyünk egy-egy jelenségre, problémára más szemszögből is ránézni.

Az EMBER

Legyen az első példa a jó öreg barátunk, a GDP (nettó hazai össztermék), pontosabban annak növekedésére tett erős törekvésünk. Hiába figyelmeztetett már számos tudós, gondolkodó arra, hogy a GDP bizony nem alkalmas rá, hogy mérőszámként szolgáljon egy ország, egy gazdaság általános állapotára vonatkozóan. Politikai vezetőink már nagyon rég óta és még mindig erre használják, és az emberek többsége ezt úgy ahogy van elfogadja. Ez áramlik felénk a médiából, a parlamentből, és a végül is sok esetben - bár néha nem közvetlenül - a mindennapi beszélgetéseinkből is. Tényleg csak minimálisan kisarkítva a helyzetet arról van szó, hogy ha egy ország GDP-je csökken, akkor a tisztes állampolgároknak szomorkodni kell, ha nő, akkor örülhetnek, mert minden rendben van. Egy politikai vezető réteg rendszerint azzal minősíti a saját vagy más országok vezetőinek tevékenységét, hogy az milyen hatással van az adott ország GDP-jére. Ha növelte, akkor megveregetik saját vállukat, hogy "jól csináltuk, fiúk", ha csökkent, akkor "szabadkoznak", hogy hát miért is nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy kellene. Pedig nem olyan nehéz belátni, hogy a GDP mennyire becsapós egy mérőszám, ha egy ország vagy gazdaság általános állapotát szeretnénk vele kifejezni. Vegyük csak példának mondjuk az egészségügyet. Mikor növeli az egészségügyi rendszer a GDP-t? Ha rengeteg kórházat kell építeni, mentőautót venni, infrastruktúrát létrehozni, és gyógyszert legyártani, hogy azt működtessük. Valahogy a sok kórház, és dübörgő gyógyszeripar mégsem tűnik annyira egy egészséges emberekből álló ország legfőbb ismérvének. De evezzünk más vizekre, és tételezzük fel, hogy egy ezidáig tiszta folyó, tó, vagy egyéb vízlelőhely elszennyeződik. Az emberek a csapvíz helyett kénytelenek palackozott vizet használni mindenre az egészségük megóvása érdekében. És mi történik ez által? Természetesen nő a GDP, hiszen egy csomó palackozott vizet kell előállítani, csomagolni, szállítani, stb. Nos, ez vajon mennyire mutatja, hogy jól mennek a dolgaink? De rengeteg tipikus és találó példát lehet még hozni megszokott életünkből. Mi a "jó" elektronikai cucc, ruha, bútor, vagy akármilyen termék GDP növekedés szempontjából? Hát természetesen az, ami hamar tönkremegy, hiszen akkor újat kell gyártani helyette, és attól dübörög a gazdaság. Na most ismét azt kérdezném, hogy ez mennyire tekinthető a "jó gazdaság" általános mérőszámának? Nem akarok több példát hozni, szerintem ezek után mindenki talál magának egy nagy csomót. Lényeg a lényeg, hogy gazdasági és az arra épülő politikai gondolkodásunk pozitív irányú megváltoztatásának egyik első pontja kellene, hogy legyen, hogy elfelejtjük a GDP-t, mint az általános "jó" mérőszámát.

GDP

A holisztikus látásmód katasztrofális hiányának egy másik kirívó példája az "egészségiparunk", vagy inkább "betegségiparunk". Ha belegondolunk, hogy mennyi emberi munka, mennyi pénz, mennyi technológia és mennyi erőfeszítés van csatasorba állítva, hogy az emberek általános egészségi állapotát javítsa, és látjuk azt is, hogy az milyen kevéssé eredményes, akkor szinte úgy érezzük, hogy ez egy lehetetlen vállalkozás. Aztán elolvasunk egy könyvet azokról a - jeles kultúránk által - már nagyrészt kiirtott természeti népekről, amelyeknek legnagyobb technológiai vívmánya talán a kő bizonyos fokú megmunkálása volt, és azt látjuk, hogy ismeretlenek náluk a mi, tömegeket érintő "civilizációs betegségeink" (cukorbetegség, szív- és érrendszeri betegségek, magas vérnyomás, elhízásból fakadó betegségek, stb.), és az általános egészségi állapotuk messze jobb a mienknél. És ez természetesen nem egy titkos, kevesek számára elérhető tudás, vagy kutatási eredmény, hanem bárki számára elérhető. Nos, ismét az a kérdésem, hogy amikor azon töri a fejét tudósaink hada, hogy hogyan lehet egy-egy betegség tüneteit még hatékonyabban elnyomni gyógyszerekkel (a nélkül, hogy megfejtenénk a dolog valódi gyökerét), vagy hogy hogyan lehet olyan nano-eszközt injektálni az emberi testbe, amely képes méréseket végezni és információt szolgáltatni a szervezetünk bizonyos paramétereiről és aktuális működéséről, hogy talán ez az egész nagyjában és egészében fölösleges erőlködés? Miért nem azt jut eszébe ilyenkor az embernek, hogy talán meg kéne figyelni ezeket a még túlélt embereket, azok életmódját, hogy mit csinálnak jobban, mint mi, és átvenni/megtanulni tőlük. Mennyivel egyszerűbbnek tűnik, mint felvonultatni a technológia iszonyatos hadosztályait egy eleve kétséges eredmény reményében? Amiért nem tesszük ezt, annak több oka is van. Az első, hogy borzasztóan túlbecsüljük a saját tudományosságunkat ezen természeti népek tapasztalatra alapozott, laboratóriumok nélkül, de sok ezer évig "tesztelt" tudásához képest. Magyarán szólva szívünk mélyén lenézzük, és méltatlannak tartjuk ezt a tudást a saját csodás gyógyszereink használatához képest. A másik ok (ami ezzel szorosan összefügg), hogy egészségtudományunk vagy az azzal erősen összefonódó egészségiparunk nem akarja a tünetek valódi okát megkeresni, és nem akar az emberre, mint egészre tekinteni. Még mindig mélyen bennük lévő berögződés, hogy van az ember, annak van külön egy életmódja, van külön egy táplálkozása, van külön egy lelki élete, és vannak külön betegségei. Ez utóbbira való az egészségügy, hogy ezeket elmulassza. Úgyhogy az ember, ha van valami betegsége, és annak valami testi tünete, akkor elmegy a doktorbácsihoz és kér attól valami gyógyszert hogy azt megszüntesse. A doktor bácsi meg nem azt mondja, hogy nem jó az, ahogy tetszik élni az életét, vagy nem jó az, ahogy tetszik táplálkozni, hanem nagyrészt azt mondja, hogy tessék bevenni ezt a tablettát napi kétszer (meg azt a másik 15 félét is különböző időközönként), és akkor talán jobban fogja magát érezni. Pedig meggyőződésem (és erre szolgálnak hiteles bizonyítékként a fent említett természeti népek), hogy betegségeink döntő többségének gyökere az életmódunkban és táplálkozásunkban keresendő. Természetesen sarkítok egy kicsit, amikor azt írom, hogy az orvosok abszolút nem foglalkoznak a táplálkozással, és életmóddal. Van néhány dolog, amit tanácsolnak, de a hangsúly messze nem ezen van, hanem sokkal inkább a tüneti kezelésen és a gyógyszerek alkalmazásán. A biztató hír az, hogy bár sajnos még mindig ez a "mainstream", azért látszanak olyan irányok is ebben a témában, amelyek törekszenek a holisztikus látásmódra, és a betegségeket az életmód és a táplálkozás gyökeres megváltoztatásával próbálják megelőzni, vagy kezelni.

Egészség

De ha már egészségügy, akkor vessünk egy pillantást az ember szintén nagyrészt elszeparáltan kezelt lelkének és szellemének egészségére. Nyugati típusú társadalmainkban rengeteg ember szenved lelki bántalmaktól, rengeteg a depresszióban, pánikbetegségben, skizofréniában, kényszeres tüneteket produkáló lelki betegségben szenvedők száma. És ennek megfelelően pszichológusok és pszichiáterek hada áll készen arra, hogy ezeket a betegségeket gyógyszeres kezeléssel, vagy például pszichoterápia útján kezelje. Ezen a téren alapvetően két dolgot hiányolok, illetve kifogásolok. Az egyik ugyanaz, amit már fent is leírtam: sajnos nagyon kevéssé szokás összekötni az ember életmódját és táplálkozását a lelki betegségeivel (bár talán jobban, mint az alapvetően testi tüneteket produkáló betegségek esetében), és megpróbálni megkeresni azok igazi okát, valódi gyökerét. Ezeknél a betegségeknél is sokszor (legtöbbször) tüneti kezelés történik. A másik az, hogy a tipikus, nagyon sok embert érintő lelki panaszokat is mindig patologizálják. A depressziót, a pánikbetegséget, a kényszeres tüneteket mind-mind betegségnek, nem normális működésnek tekintjük, és ezzel akarva-akaratlanul azt is állítjuk, hogy az ezekben szenvedő ember valamit nem jól csinál, valamit alapvetően meg kell változtatnia, stb. Ez elsőre nem is tűnik különösebben rossz/hibás gondolatnak. Viszont van egy, tudományosan nehezen igazolható (ugyanis nehezen mérhető) szemlélet, amit (természetesen) nem én találtam ki, de sok igazságot látok benne, és ami egyáltalán nincs mérlegelve/átgondolva/számításba véve a lelki betegségekre specializálódott tudományban. Nevezetesen az, hogy nem lehetséges-e, hogy ezek a tipikus, a mai korban és körülmények között élő ember esetében olyan gyakori lelki panaszok igazából és tulajdonképpen egészséges reakciók egy "nem normális", vagyis az ember lelki egészsége szempontjából nem igazán élhető világra? Kissé pongyolán fogalmazva nem lehet, hogy nem is az egyes emberrel, hanem a "világgal", a körülményekkel, az állapotokkal van a probléma, és azokon kéne változtatni? Ha belegondolunk csak néhány, mindenki számára nyilvánvaló tényezőbe, ami jelentősen más a mai mindennapi életünkben, mint bármikor korábban az emberi világban, akkor egyre gyanúsabb, hogy ez az "elmélet" nem is annyira megalapozatlan. Csak hogy néhány példát írjak:

  • Sose kellett még az embernek annyi információt feldolgoznia mindennapi élete során, amennyi információ ma ezeregy csatornán keresztül folyamatosan áramlik felé.
  • Sose változott még ennyire gyorsan körülöttünk a világ, sose kellett még ilyen gyorsan alkalmazkodni a változó körülményekhez és "követelményekhez".
  • Sose volt még ilyen bizonytalan az ember tudatában a jövőkép, hogy mi fog történni 10, 20, 50, 100 év múlva. Mivel kell majd az embernek szembenéznie, mi marad meg mindabból, amit ma értéknek vélünk, vagy amit ma szeretünk, vagy szeretnénk, hogy megmaradjon?
  • Sose volt még ennyire leértékelt az az a fajta tapasztalati tudás, amit az ember az által szerez, hogy már régóta él és sok minden látott. Az effajta tudást egyre gyakrabban nem értékeljük, nem értékeli a mai világ, hiszen olyan gyorsan változik az életvitelünk, a felhasznált technológia, stb., hogy ezt rendszerint elavultnak bélyegezzük meg.

Mindezzel nem feltétlenül a pszichológusokat és pszichiátereket akarom bírálni, hiszen ők azt látják, hogy rengeteg ember szorul segítségre lelki problémái miatt, és szeretnének megoldást találni ezekre. Az egyes ember részéről is jogos elvárás, hogy szeretne boldog lenni, kiegyensúlyozott, magbiztos, szeretné jól érezni magát a világban, és ezért (jobb híján) elmegy egy orvoshoz, aki reményei szerint tud segíteni rajta. De mindezek mellett komolyan tekintetbe kéne venni, mérlegelni kéne ezt az alapvetően másfajta szemléletet, amikor az emberek lelki egészségéről gondolkozunk, ami nem annyira az egyes embert, mint inkább a világunk, gazdaságunk, társadalmunk jelenlegi működését patologizálja. Hogy ennek belátása után min kéne változtatni, az nem egyszerű kérdés (mondjuk nekem lennének ötleteim). Mindenesetre a megoldás felé vezető út első lépése, hogy jól megfogalmazzuk a problémát.

Nézőpont

Most átnyargalok egy másik jó példára a holisztikus látásmód hiánya tekintetében: a génmódosított (GMO) növények kifejlesztésének és használatának példájára. Nagyon heves és indulatos viták tudnak dúlni a génmódosítás mellett érvelő, és az azt elutasító emberek között. A vita önmagában nem is probléma, hiszen az sok mindent felszínre hozhat, ami megfontolandó. Ami inkább az, hogy nagyon gyakran olyan, mondhatni elhanyagolható részletekről beszélünk hosszú órákon át, amelyek nem lényegesek a dolog egészének megítélése szempontjából, és erősen félreviszik az ilyen vitákat: inkább távolítanak a problémakör helyes megítélésétől, és valamiféle egyetértés megszületésétől, minthogy segítsék azt. Tipikusan ilyen részlet az, hogy a génmódosítás mennyiben más/több, mint a hagyományos nemesítés. Hosszú órákat tudnak erről vitatkozni a tudósok, pedig szerintem egy sokadlagos kérdésről van szó. Lényegében ugyanaz-e, több-e annál, mindenképpen ketté kell-e választani a kettőt, stb.? Ez a vita körülbelül arról szól, hogy alapvetően kijelentjük, hogy a növénynemesítés (mivel régóta csináljuk) áldásos dolog, és ha a GMO nagyjából ugyanaz, akkor azt is tekinthetjük áldásos dolognak, vagy ha különböző, akkor azt mondhatjuk rá, hogy rosszabb. Szerintem teljesen fölösleges a szubjektív megítélés ilyen alakításán ennyit küszködni. Vannak ennél sokkal egyértelműbb és jelentősebb tényezők ez ügyben. Akár a növénynemesítésnek tekinthető a génmódosítás, akár nem, az mindenképpen igaz, hogy még néhány fokkal nagyobb lehetőséget ad az ember kezébe a természet elemeinek átalakítása terén, és ennek a történelmi tapasztalatok szerint súlyos következményei lehetnek. Nem a kategorizálás a lényeg tehát, hanem az, hogy a GMO még nagyobb hatalmat biztosít az ember számára. A kérdés pedig, hogy a tapasztalatok szerint elég tudatosak, és bölcsek vagyunk-e ahhoz, hogy egy ilyen megnövekedett hatalmat megfelelően használjunk (vagy ne használjunk!). A másik probléma az, hogy a GMO vitát sokan igyekeznek leszűkíteni szűk tudományos kérdéssé, azt sugallván, hogy ezt például csak a genetikusoknak, biológusoknak van joga/autoritása eldönteni. Ez egy nagyon helytelen és szűklátókörű hozzáállás. Természetesen vannak a génmódosítás megvalósítását és ökoszisztémára gyakorolt hatását tekintve olyan kérdések, amelyeket főleg biológusok és genetikusok tudnak (vagy próbálhatnak) megválaszolni. Viszont teljesen egyértelmű, hogy ez a téma messze túlmutat azon, hogy a génmódosítást pontosan milyen eljárással valósítjuk meg. Ott van például az a néhány multinacionális nagyvállalat, amely jogilag, szabadalmak útján tulajdonképpen birtokolja a kifejlesztett GMO növényeket, vagyis azok magjai csak tőlük vásárolhatók meg. És minden évben újra és újra meg kell vásárolni a vetőmagokat a gazdáknak, hiszen ezek a növények nem szaporodóképesek és egyébként sem lenne joga a gazdának valaki más levédett "találmányát" tovább használni a megengedettnél. Na most ennek borzasztó súlyos következményei vannak a világunk alakulására nézve. Ha most például a vélt vagy valós előnyei miatt mindenki GMO kukoricát akarna termeszteni (ahogy ez az USA-ban már majdnem így is van), akkor ezzel a globális mezőgazdasági termelés, az ebben dolgozó gazdák tevékenysége teljes egészében néhány nagyvállalattól válik függővé, valamint ennél fogva és a feléjük áramló iszonyatos mennyiségű pénz révén ezek a nagyvállalatok akkorára nőnek, hogy nincs az az ország, nemzetközi testület vagy civil erő, amely útjába állhatna a gazdasági hatalmuknak és lobbierejüknek. Ez a folyamat megint csak a gazdasági hatalom összpontosulása, a társadalmi egyenlőtlenségek felerősödése és a többség kiszolgáltatottságának növekedése felé vezet. És ennek az aspektusnak már semmi köze a genetikához, viszont 100 milliókat érintő probléma, és egy mindenkire tartozó ügy. Aki ezeket az nézőpontokat nem gondolja végig, és nem mérlegeli ennek a következményeit, az hiába ért a genetikához, szűklátókörűnek kell mondanom.

Szakadék felé

A GMO-hoz is erősen kapcsolódó, de annál jóval általánosabb "tünet" a nyugati kultúrában a "hatékonyság mítosza". Ez alatt azt értem, hogy szinte minden gazdasági tevékenységünket áthatja az az egyébként alapvetően hibás elképzelés, hogy ami hatékonyabb, az jobb, és a hatékonyság növelése mindig jó irányba visz minket, akármilyen mellékhatásai is vannak. Ha valamit gyorsabban csinálunk, valamiből egységnyi idő alatt többet termelünk, valamit olcsóbban állítunk elő nagyobb mennyiségben, vagy kevesebb munkabefektetéssel, akkor arra az emberek nagy része azt mondja, hogy érdemes csinálni, mert ez a "fejlődés". Csakhogy az a baj ezzel a szemlélettel, hogy a képletből hiányzik nemcsak az emberi boldogság, hanem bármiféle értékítélet, sőt, igazság szerint bármiféle értelmes, jól megfogalmazott, hosszú távú cél is. Ugyanis első körben ebből egyenesen következik néhány tipikusan előforduló dolog, például:

  • bárhol, ahol az emberi munkaerő költséghatékonyabb gépekkel helyettesíthető, ott az helyettesíteni is fogják, tekintet nélkül arra, hogy az az érintettek életét hogyan befolyásolja, vagy bármiféle értelmes célt mennyiben szolgál
  • rengeteg termékből többet állítunk elő, mint amennyire szükségünk van, így azok eladására manipulatív eszközökkel keresletet kell generálni, attól függetlenül, hogy ennek milyen társadalmi, környezetvédelmi, etikai, stb. következményei vannak

Továbbá látható, hogy a "hatékonysági mítosszal", mint fűtőanyaggal pörgetett gazdaságunk nemcsak hogy nem eredményez fizikai és lelki értelemben egészségesebb emberekből álló társadalmakat, de iszonyatos sebességgel éli fel, használja el az élővilág emberen kívüli részét, amit csak "erőforrásnak" tekint, pedig az egyébként akár önmagában érték is lehetne a szemünkben, ami érdemes rá, hogy megőrizzük. Ezen kívül a "hatékonyság mítosza" tipikusan fenntarthatatlan irányba viszi a gazdaságot, növekedési kényszert és instabilitást okoz, valamint legfeljebb rövidtávú célokkal igazolható. Hosszú távon viszont, úgy látom, a leghaloványabb elképzelésünk sincs arról, hogy mire jó ez. Arra a kérdésre, hogy "mi a végcélja a hatékonyság növelésének", a legtöbb ember nem tud válaszolni, aki pedig megpróbálja, az általában olyan naiv és álmodozó válaszokat ad, hogy azon csak mosolyogni lehet. Olyan ez, mint amikor egy ember bekötött szemmel rohan előre, és arról képzelődik, hogy egyszer elér a Paradicsomba, végül aztán hirtelen egy szakadék alján találja magát... Szóval csak azt akarom itt kifejezni, hogy a hatékonyság növelése lehet cél, de nem mindenáron. Előfordul, hogy nem érdemes rá törekedni. Rengeteg tényező van még, ami alapján el kéne döntenünk, hogy merre megyünk. Mindent feláldozni a hatékonyság oltárán, tekintet nélkül a többi szempontra ostobaság és súlyos szűklátókörűség. És sajnos civilizációs betegségnek tűnik.

Végül ökologikus, természet- és környezetkímélő életvitelre törekvő emberként had hozzak ide példaként azt az megdöbbentő vakságot, ami a nyugati kultúránkban lévő emberek többségét jellemzi a természettel, az élővilág emberen kívüli részével kapcsolatban. Számtalanszor hallottam már egyetemet végzett, illetve magukat gondolkodónak tartó embereket úgy jellemezni a környezetvédőket, mint akik "védik a fákat". Szóval a környezet az a FA, és a környezetvédők azt védik. Hmm... Nem lehet, hogy inkább olyasmit tanul már egy 12 éves gyerek is biológia órán, hogy az élővilág több millió fajból áll, amiből az EMBER, a homo sapiens csupán egy? És ha így van, akkor miért nem ötlik a fejünkbe az az elképesztő aránytalanság, ami művelünk ezen a bolygón? Gondolok itt arra, hogy van ugyebár több, mint 7.000.000.000 homo sapiens, amire jut mondjuk körülbelül 700 hegyi gorilla, 200 vörös farkas, kevesebb, mint 4000 tigris, 1000 európai bölény, és a végtelenségig sorolhatnám. Vajon miért nem bántja a legtöbb embert ez a durva aránytalanság, amikor még több esőerdő helyén akarunk kukoricát, szóját vagy pálmaolajat termelni, szarvasmarhát legeltetni, vagy éppen további természeti területeket minősítünk át építési területté? Hát azért, mert magunkat egy kiválasztott lénynek tartjuk, aki nyilvánvalóan felsőbbrendű bármely más fajnál, így aztán kénye-kedve szerint terjeszkedhet minden más élőlény rovására. Hát mi ez, hogy nem minden objektivitást nélkülöző szűklátókörűség?

Befejeztem a példák felsorakoztatását arra vonatkozóan, hogy milyen gondolati "hiánycikk" ma a holisztikus látásmód, és mennyire tömegtermék a szűklátókörűség. Ha valaki ezen elgondolkozik, netán magára, vagy a környezetében élő emberek gondolkodásmódjára ismer, és valamilyen módon próbál ezeken a dolgokon javítani, akkor már megérte.

Képek forrásai: I. - albar.lapunk.hu II. - www.slate.com III. - https://i.ytimg.com/vi/OVVybsiJ3jQ/maxresdefault.jpg IV. - colemizestudios.com V. - davechampionsliberty.com

Hozzászólások

felician |

Szerintem van pár dolog, ahol beléd fognak kötni a nemholisztikusok. :) 1. A természeti népek tagjainak valóban nincsenek civilizációsbetegség-tüneteik, ugyanakkor nehéz elvonatkoztatni attól, hogy a várható élettartamunk még így is nekünk nagyobb. Ezt nézve önmagában (persze ez már nem holisztikus:) talán mégis megéri fenntartanunk azt az orvostudományt és egészségügyet. Ezt ne titkoljuk el. Ugyanakkor a dolog másik felében tökéletesen igazad van. 2. GMO: számos nem GM vetőmagot is szabadalom véd, és évente újra kell vásárolnod a vetőmagot, ezért az érvelésed (értelmezésem szerint) nem húzza ki a talajt az efféle részkérdések körül folyó viták alól, mert ez is a hatályuk alá esik. - A GMO-pártiak tulajdonképpen joggal mutatnak rá következetlenségekre a GMO-t támadók gyakori érvelésében. Én erre leginkább azt szoktam ellenvetni, hogy amíg a gátlástalan agymosás "reklám" címén teljesen legális, sőt pénzelt iparág, melynek szolgáltatásait a biotechnológiai cégek is maradéktalanul igénybe veszik, addig ne sértődjünk már halálra, ha az élelmiszeripar kevésbé tőkeerős ellenfelei időnként demagóg érveléssel kénytelenek ezt ellensúlyozni. Ezzel együtt jogosnak tartom, hogy a szűk GMO halmaz helyett inkább a tágabb, iparosított "mezőgazdasági" trendet kellene kritizálni, melynek a mg.-i GMO része. Mert ebben következetesnek lehet maradni.

  1. kicsit általánosabban: Sok embernek nem pusztán ízlésbeli választás az, hogy - teszemazt - mozgásszegény életvitel mellett sok szénhidrátot fogyaszt, vagy hogy olyan szociális szerkezet keretei közt éli az életét, hogy attól depressziós lesz. Erre sodorják a kitaposott nyomvonalak. Azzal a reflexióval, hogy ez így alapvetően nincs jól, tulajdonképpen tele a NőkLapja. A "holisztikus" is kezd már-már elcsépelt varázsszóvá válni (sajnos, mert amúgy valóban igen fontos fogalom). Egyre inkább az alternatív utakon elindulás konkrét lehetőségeivel kellene foglalkoznunk.
felician |

na, ezt jól elszerkesztettem :)

Pauló Gergő |

Remélem, hogy belém kötnek, mert akkor legalább már elolvasták a cikket... :)

Nem nehéz érvelni ez ellen a "nagyobb várható élettartam" dolog ellen. Egyrészt a szám azért csalóka, mert a gyermekhalandóság volt magas a természeti népeknél, amit ki lehet küszöbölni védőoltásokkal és azzal, hogy a táplálék bőségesen rendelkezésre áll. Én ezen vívmányok ellen nem is szóltam. Aki viszont megélte a 15 éves kort, az nagy eséllyel 70 évig is élt közöttük. Plusz ha csökkentjük az erőszakos halált elszenvedők arányát (ami szintén magasabb a természeti népeknél, és szintén kvázi független az egészségügytől), akkor még közelebbi értéket kapunk a miénkhez. És hát a másik probléma ezzel az 1 érték alapján való megítéléssel, hogy hát vajon mennyire jó 90 évig élni, ha az embert az életének utolsó 20 évében a gyógyszerek tartják életben, és az is nehezére esik, hogy lemenjen a sarki boltba. Az élettartam lehet hosszú, de ez még semmit nem mond az életminőségről...

GMO... Nem tuodm, milyen arányban használnak a gazdák olyan nem GMO vetőmagot, amelyet nem tudnak/nem szabad nekik szaporítani, és következő évben is használni. Mindenesetre a GMO-nál ez 100%, a nem GMO-nál pedig biztos, hogy nem általános. Így a nem GMO-s világban van egyedül esélye a gazdának az ilyen értelemben vett függetlenségre és "önellátásra". A propagandát tekintve igazad van, mindkét oldal demagagóg sok esetben. Viszont én úgy látom, egyáltalán nincs szükség arra, hogy azok legyünk a GMO-val kapcsolatban. Bőven rendelkezésre állnak korrekt érvek, ha a GMO-ra alapuló mezőgazdaságot kritizáljuk. De persze az is igaz, hogy amit a GMO-val dolgozó rendszer ellen felhozunk érvként, az sokszor ugyanúgy érv a nem GMO-s, de nagyüzemi mezőgazdasággal szemben is, úgyhogy érdemes talán a kettőt valóban nem élesen elválasztani.

Általánosan... Talán (remélem) én kicsi más értelemben használom a "holisztikus" kifejezést, mint a NőkLapja, vagy a bulvársajtó :). Szerintem, bár én nem írtam konkrét gyakorlati példákat arra, hogy hogyan lehet a cikkben felvetett problémákon javítani (ez nem is volt itt célom), sok esetben ez egyértelmű, a többi esetben meg bárki kérdez, tudok neki mondani bőven. Én úgy látom, a többség még a problémát sem érti, ezért szól erről a cikk. És hát persze, ott vannak előttünk a kitaposott utak, amiket könnyű követni, akármilyen rosszak is. De azért mindenkinek (különböző mértékben persze) van lehetősége letérni a kultúránk által kitaposott ösvényről...

feliian |

OK, a várható élettartam csecsemőhalandóság miatti alacsonyságára vonatkozóan tudsz tudományos szakirodalmat hivatkozni? (Használnám.:)

GM-ügyben: http://criticalbiomass.blog.hu/2016/05/05/a_hagyomanyos_noveyntermesztes_veszelyei_12_clearfield_novenyek Aki edzeni akarja a vitakészségét GMO-témában, az olvasgassa amúgy is a CriticalBiomass blogot, ahol erős szaktudományossággal vértezett GMO-apologetika folyik a csapból.

Pauló Gergő |

Itt van pl. ez a sokat hivatkozott angol cikk a várható élettartam és a gyermekhalandóság témájában a vadászó-gyűjtögető őseinknél: http://www.anth.ucsb.edu/faculty/gurven/papers/GurvenKaplan2007pdr.pdf

Ilyenek állnak benne, hogy pl. "annak idején" a gyermekhalandóság 33-43%-os volt, viszont aki megérte a 15 éves kort, az 61-79%-os valószínűséggel megérte a 45 éves kort is. És ami még érdekesebb, a leggyakoribb halálozási év 68 és 78 között szór, átlagosan 72 év (!).

A mai korra sokkal könnyebb megbízható adatokat találni. A gyermekhalandóság a fenti értékekhez képest elhanyagolható, talán 1% körül van Magyarországon...

Pauló Gergő |

Facebook-on valaki írt egy csomó kommentet a cikk alá. Ezekre ott nagyon nehézkes lett volna válaszolni, úgyhogy ez itt teszem meg. Az illető nevét nem fedem fel (csak "FB"-ként hivatkozok rá), mivel ehhez nem kértem hozzájárulását. Az idézett szöveg a cikkből való, az egyel alatta lévő bekezdés a kritika/komment, a még alatta lévő az én viszontválaszom (remélem egyértelmű). Olvasgassátok, tanulságos lehet, és kommenteljetek ti is...

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

"Vegyük csak példának mondjuk az egészségügyet. Mikor növeli az egészségügyi rendszer a GDP-t? Ha rengeteg kórházat kell építeni, mentőautót venni, infrastruktúrát létrehozni, és gyógyszert legyártani, hogy azt működtessük. Valahogy a sok kórház, és dübörgő gyógyszeripar mégsem tűnik annyira egy egészséges emberekből álló ország legfőbb ismérvének."

[FB] A gyógyszeripar akkor is dübörög, ha rengeteg gyógyszert adunk el külföldre. A magánklinikák akkor is dübörögnek, ha az emberek megengedhetnek maguknak olyan drága kezeléseket, amikre szegényebb (alacsonyabb GDP-jű) országoknak nincs lehetősége, és ezért egyszerűen elrohadt fogakkal élnek, vagy meghalnak, ahelyett, hogy a drága gyógyszereket vagy kezeléseket igénybe vegyék.

[A cikkíró] És az, ha rengeteg gyógyszert adunk el külföldre, mennyire jelzi számodra, hogy egy olyan állapot felé megyünk, ahol az emberek alapvetően egészségesek? Ezzel nem cáfoltad a mondanivalóm lényegét. A magánklinikák működtetése és drága gyógyszerek előállítása növelheti a GDP-t, és egyúttal javíthat az emberek egészségi állapotán, ez igaz. Viszont két dolog miatt nem vagyok ezzel a gondolatmenettel kibékülve. Egyrészt azt sugallod vele, hogy két választásunk van: vagy GDP-t növelünk, és mindenki járhat magánklinikákra és vehet drága gyógyszert, vagy elrohadnak a fogaink és idő előtt meghalunk. Hogy van harmadik lehetőség, ami ugyanúgy, vagy sokkal inkább (!) javítana az emberek egészségi állapotán, és még GDP-t sem kell hozzá növelni, az fel sem merül benned. Pedig az ember táplálkozásának és életmódjának megváltoztatása (de már önmagában a táplálkozás is) a tüneti kezelés helyett a valódi okokra koncentráló megoldást kínál, amelyet sokat próbáltak (mégha nem is laboratóriumokban), és működik. Ha már az "elrohadt fogakat" hoztad fel, előbbit bizonyítandó, javaslom belenézni Weston Price munkásságába: https://en.wikipedia.org/wiki/Weston_Price https://www.youtube.com/watch?v=7ixsBn_lfXE A táplálkozás megváltoztatása ugyan nem növeli a GDP-t (dehát ez ÖNMAGÁBAN nem is cél, ugye?), viszont legtöbbünk számára elérhető, és a valódi okokkal foglalkozik. Plusz nem szembesülünk mindazzal a sok káros következménnyel sem, ami szintén erősen hozzátartozik a témához: a gyógyszerek kikísérletezésének, és előállításának mellékhatásai. Plusz ha még mindig a "GDP növekedés -> magánklinikák" megoldást javaslod, akkor szembe kell nézned azzal a látható valósággal, hogy globális elérni egy ilyen "jólétet", fényév távolságra van, ha egyáltalán megvalósítható (még a nyugati országokban sem sikerült elérni). Ráadásul, az, hogy a GDP nő, még egyáltalán nem biztos, hogy beváltja azon reményeidet, hogy az emberek megtehetik mindazt, amit te üdvösnek tartasz az egészségügy terén. Számos példa van arra, hogy egy (főleg harmadik világbéli ország) GDP-ja az által nő, hogy kitermelnek és exportálnak egy ott megtalálható nyersanyagot, és ezzel párhuzamosan kialakul egy "nagy lábon élő" és hatalmat a kezében tartó szűk elit réteg, aki kizsákmányolja a tömegeket, nyomorban és függésben tartja a lakosság döntő többségét. És utóbbiak így viszonylag keveset járnak magánklinikákra...


"tételezzük fel, hogy egy ezidáig tiszta folyó, tó, vagy egyéb vízlelőhely elszennyeződik. Az emberek a csapvíz helyett kénytelenek palackozott vizet használni mindenre az egészségük megóvása érdekében. És mi történik ez által? Természetesen nő a GDP, hiszen egy csomó palackozott vizet kell előállítani, csomagolni, szállítani, stb."

[FB] Leszámítva persze, hogy amennyiben most egy extra költségként megjelenik a víz az emberek számláján, akkor kevesebb pénzük marad más dolgokra (pl. ájfónokra vagy utazgatásra vagy éttermekre), ezért egyáltalán nem egyértelmű, hogy az, hogy a vízért fizetni kell, az növelné a GDP-t.

[A cikkíró] Nana, de akkor már tessék tisztességesnek lenni! Akkor már számoljuk bele azt is, hogy a kiépített infrastruktúra és gyártási kapacitás miatt (ami a palackozott víz előállításához kell) sok ember végez majd "áldásos" termelő tevékenységet, ezzel több pénze lesz, és vehet majd magának ájfónt, utazgathat, stb. Szóval lehet azon vitatkozni, hogy ebben a konkrét esetben pontosan hogy alakul a GDP, de azért összességében mégiscsak tipikusan azért nő, ha nő, mert bővül a termelő tevékenység, ami adott esetben egy katasztrófa következménye...


"Mi a "jó" elektronikai cucc, ruha, bútor, vagy akármilyen termék GDP növekedés szempontjából? Hát természetesen az, ami hamar tönkremegy, hiszen akkor újat kell gyártani helyette, és attól dübörög a gazdaság."

[FB] Az jobb lenne, ha mindenki még a 40 éves hűtőjét használná, ami 100x több áramot fogyaszt, vagy 30 éves autókat, amik sokkal több káros anyagot bocsátanak ki? Vagy ha nem terjedtek volna el ennyire a gyors számítógépek, és még mindig sokkal több papírt használnánk, amihez fát kell kivágni? Vagy mondjuk nem lenne mobiltelefon, és mindenkinek gyártani kéne egy fényképezőgépet, egy számológépet, egy gameboy-t, egy naptárat, egy fax gépet, egy írógépet meg még egy halom dolgot, hogy ugyanazt meg tudd tenni, mint egyetlen telefonnal?

[A cikkíró] Juhúú, találtál egy példát, ami azt igazolja, hogy új dolgot venni mégiscsak környezetterhelés-csökkentő :P. A 40 éves hűtő lecserélésével természetesen én is egyetértek (bár azért itt sem annyira egyszerű a történet, mint sugallod, ugyanis nem csak a működés közbeni fogyasztást kell nézni, hanem azt is, hogy egy új készülék előállítása mekkora energia- és anyagfelhasználással, összességében mekkora környezetterheléssel jár, de most ettől tekintsünk el). A számítógép kontra papírfelhasználás példa egy tipikus öngól. Messze nagyobb lett az egy főre jutó papírfelhasználás a számítógép elterjedésével. Erről szól a "papírmentes iroda paradoxon". De ha már "paradoxonok", akkor az erősen kötődő Jevons paradoxon-t is ajánlom elolvasásra, ami arról szól, hogy gyakran egy erőforrás (technológiai fejlesztések általi) hatékonyabb felhasználása összességében mégis az adott erőforrás nagyobb mértékű felhasználásához, és nagyobb környezetterheléshez vezet. Az autók üzemanyag-hatékonyság is egy példa erre (!). Itt megtalálod minkettőt szépen leírva: http://unipub.lib.uni-corvinus.hu/108/1/2008york.pdf Egyébként pedig ezen GDP-növelős példám még csak nem is ezekre vonatkozott, hanem az évente lecserélt ájfónra, az olcsó, de vacak készülékekre, és a szándékosan egy jól megjósolható idő utáni elavuló eszközökre (ha ez utóbbit összeesküvés-elméletnek gondolod, akkor menj be egy mosógépeket áruló áruházba, és kérdezd meg az eladókat, hogy hány év után fog tönkremenni a géped elektronikája mondjuk; meg fogják mondani, hogy 6 vagy 7 kb., mert már van tapasztalatuk; de nem azért, mert nem tudjuk megcsinálni jobbra, hanem mert nem akarjuk! Így pörög a gazdaság...).


"az általános egészségi állapotuk messze jobb a mienknél"

[FB] Szimpla hazugság. Kevesebb ideig éltek, rosszabbak voltak a fogaik, többet szenvedtek, mindezt annak ellenére, hogy nagyságrendekkel kevesebb vírusnak és baktériumnak voltak kitéve izoláltságuk által. Az a szöveg, hogy "ott állnak bizonyítékként a korábban említett természeti népek" természetesen nem állja meg a helyét mindenféle bizonyíték nélkül.

[A cikkíró] Szimpla tudatlanság (lehet, hogy összekevered a mai szegény országok lakóit a természeti népekkel?). Az, hogy átlagosan kevesebb ideig éltek, igaz, de nagyon félrevezető mutatószám önmagában. Ugyanis ez főleg a magas gyermekhalandóságnak köszönhető (az ezt kiküszöbölő védőoltások, bőséges táplálék és jó higiéniai körülmények ellen nem is szóltam), és nem az általánosan rossz egészségi állapotnak. Ezen népek körében a gyermekhalandóság 33-43%-os volt, viszont aki megérte a 15 éves kort, az 61-79%-os valószínűséggel megérte a 45 éves kort, és nagy valószínűséggel a idős kort is. A leggyakoribb halálozási év 68 és 78 között szór, átlagosan 72 év (!). Egy sokat hivatkozott cikk a témában, amiből mindez kiderül: http://www.anth.ucsb.edu/faculty/gurven/papers/GurvenKaplan2007pdr.pdf Egyébként mellékesen megjegyzem, hogy az, hogy meddig él valaki, egy dolog, az meg egy másik, hogy élete utolsó 20 évében vajon gyógyszereken él-e, és le tud-e menni a sarki közértbe. Ugye a várható élettartam és a várható életminőség nem ugyanaz. A fogaik nem, nem voltak rosszabbak (bár nemigen mostak fogat!), sokkal jobbak voltak, mint a miénk. Ez ügyben lásd a már említett, Weston Price nevű fogorvos kutatásait. A "többet szenvedtek" dolog egy erősen szubjektív állítás, ami inkább nyugszik a kultúránk sztereotípiáin, mint bizonyosságon. De például az sokkal inkább bizonyosság, és kutatási eredmény, hogy jóval kevesebbet "dolgoztak", mint mi, bár nem gondolkoztak/nak ilyen fogalmak szerint (javaslom Jared Diamond könyveit). Plusz szintén kutatási eredmény, hogy szinte ismeretlenek náluk a mi tömegeket érintő civilizációs betegségeink, mint (cukorbetegség, szív- és érrendszeri betegségek, rák, stb.). Továbbá nem annyira izoláltságuk (hisz érintkeztek egymással), hanem inkább életmódjuk miatt nem alakult ki náluk olyan járványos betegségek, amelyek a nyugati világot sulytották, és ezért bennünk némi védelem is már kialakult ellenük. Náluk erre evolúciósan nem volt szükség, mielőtt a fehér ember el nem kezdte kiíratni őket. Ez ügyben kiváló irodalom Jared Diamond - Háborúk, járványok, technikák c. könyve. Szóval ez az "annak ellenére" érv is sántít, és egyáltalán nem utal a rossz egészségi állapotra... Az említett cikkeket, könyveket olvasd el, és után döntsd el, hogy elegendő-e itt a bizonyíték állításaim alátámasztására...


"Úgyhogy az ember, ha van valami betegsége, és annak valami testi tünete, akkor elmegy a doktorbácsihoz és kér attól valami gyógyszert hogy azt megszüntesse. A doktor bácsi meg nem azt mondja, hogy nem jó az, ahogy tetszik élni az életét, vagy nem jó az, ahogy tetszik táplálkozni, hanem nagyrészt azt mondja, hogy tessék bevenni ezt a tablettát napi kétszer (meg azt a másik 15 félét is különböző időközönként), és akkor talán jobban fogja magát érezni."

[FB] Tehát a szerző azt próbálja mondani, hogy az a baj, hogy nincs egy központi "tanács" vagy akármilyen más szervezet, ami majd megmondja mindenkinek, hogy hogyan éljen, mit egyen, mit szívjon, mennyit és mikor mozogjon - magyarán, nincsen kötelezően előírt életstílus. Vagy az, hogy akik nem követik a központi kurzus által preferált életmódot, az nem döglik meg, hanem elmehet orvoshoz?

[A cikkíró] Ejnye, szépen kitaláltad, hogy mire NEM gondoltam. Egyszerűen arról van szó, hogy az orvosok (a mainstream) nem jó tanácsokat adnak, többek között, mert nem ilyen irányba gondolkoznak. Ha az okokkal foglalkoznának, akkor például nem azt mondanák, hogy vedd be ezt a vérnyomáscsökkentő gyógyszert, hanem azt, hogy nagy valószínűséggel magnéziumhiány van a szervezetedben, aminek a magas vérnyomás a tünete, így a magnéziumot kéne pótolni. Vagy nem az inzulin-inekciókat utalnák ki a betegnek, amikor már ugye nincs más, hanem elmondanák a szülőknek, hogy gyerekkortól figyelni kellene a kevesebb cukor és általában a kevesebb szénhidrát fogyasztására a cukorbetegség elkerülése végett. Ez neked úgy hangzik, mint egy központi diktatórikus tanács? Szerintem inkább úgy, mint egy tanácsadás, a szabad választás jogával és lehetőségével...


"Természetesen sarkítok egy kicsit, amikor azt írom, hogy az orvosok abszolút nem foglalkoznak a táplálkozással, és életmóddal. Van néhány dolog, amit tanácsolnak, de a hangsúly messze nem ezen van, hanem sokkal inkább a tüneti kezelésen és a gyógyszerek alkalmazásán."

[FB] Ismét, semmi bizonyíték, teljesen szubjektív vélemény. És amúgy is, ha valaki már rákos, annak hiába mondod, hogy egyél több zöldséget, kevesebb processed meatet, edzzél, és ne cigizzél, aki pedig egyszerűen ilyen életmódot folytat, az nem megy el orvoshoz, csak amikor már baj van, amikor pedig már baj van, akkor értelemszerűen a tünetet kell kezelni. Egyszerű logikai bukfenc.

[A cikkíró] Nem tudom, mi ezen a szubjektív vélemény. Rengeteg olyan általánosan használt gyógyszert és "gyógymódot" tudok mondani, ami nyilvánvalóan tüneti kezelés, és nem foglalkozik a dolgok okával. Miért, bármilyen fájdalomcsillapító vajon nem tüneti kezelés (foglalkozik azzal, hogy mitől fáj?)? Vagy a vérnyomáscsökkentő talán nem tüneti kezelés? Vagy sugár- és kemoterápia vajon nem csak a tünetekkel/következményekkel foglalkozik? Ha már nincs más lehetőség (bár az nem egyértelmű, hogy jön el), akkor persze jön a sugárterápia meg minden más nyalánkság. De előtte adott esetben ott volt mondjuk 20 év, amikor a mélyen tisztelt beteg egészségtelenül élt és táplálkozott. Ezzel a "logikai bukfenc" dologgal pedig megint csak sikerült elterelni a figyelmet a lényegről. A "tüneti kezelés" alatt azt értem, hogy az orvos nem foglalkoznak azzal, hogy mi a valódi oka a tüneteknek, csak azzal, hogy azt hogyan lehet elnyomni, a "felszínről" eltávolítani a nélkül, hogy a valódi problémát megoldanánk. És így nem kellene egy orvosnak "tüneti kezelést" csinálnia (ha csak nem muszáj, mert mondjuk a tünet rövid távon elviselhetetlen), hanem a valódi okokra kellene koncentrálnia.


"sajnos nagyon kevéssé szokás összekötni az ember életmódját és táplálkozását a lelki betegségeivel (bár talán jobban, mint az alapvetően testi tüneteket produkáló betegségek esetében), és megpróbálni megkeresni azok igazi okát, valódi gyökerét."

[FB] Talán azért nem "szokás" ezeket összekötni, mert nincs rá tudományos bizonyíték?

[A cikkíró] Ez egy kicsit nehezebb ügy nyilván, mert szubjektívebb terület, de itt is vannak erősen errefelé mutogató statisztikai adatok. Például a növényi olajok fogyasztásának depresszióra hajlamosító hatása a koleszterinhipotézissel párhuzamosan komolyan felmerült. Erről a témáról egyébként itt egy jó kis előadás: https://www.youtube.com/watch?v=fvKdYUCUca8


"A GMO-hoz is erősen kapcsolódó, de annál jóval általánosabb "tünet" a nyugati kultúrában a "hatékonyság mítosza". Ez alatt azt értem, hogy szinte minden gazdasági tevékenységünket áthatja az az egyébként alapvetően hibás elképzelés, hogy ami hatékonyabb, az jobb, és a hatékonyság növelése mindig jó irányba visz minket, akármilyen mellékhatásai is vannak. Ha valamit gyorsabban csinálunk, valamiből egységnyi idő alatt többet termelünk, valamit olcsóbban állítunk elő nagyobb mennyiségben, vagy kevesebb munkabefektetéssel, akkor arra az emberek nagy része azt mondja, hogy érdemes csinálni, mert ez a "fejlődés". Csakhogy az a baj ezzel a szemlélettel, hogy a képletből hiányzik nemcsak az emberi boldogság, hanem bármiféle értékítélet, sőt, igazság szerint bármiféle értelmes, jól megfogalmazott, hosszú távú cél is."

[FB] A hatékonyság nem egy mítosz, és semmilyen érvet nem hoz fel a szerző arra, hogy miért ne kapjunk több hasznosságot ugyankorra energiabefektetéssel, vagy ugyanakkora hasznosságot kevesebb energiabefektetéssel. Ez olyan, hogy miért fúrjam a kutat a háztól egy kilométerre, ha fúrhatom a ház mellé is. Józan paraszti ész. A felhozott két példa szélsőbalos marxista álláspont: az első a géprombolók, a második a tervgazdálkodók érve.

[A cikkíró] Nem érted, mert szűken értelmezed a hatékonyság következményeit. Csak az előállított termék energiamérlegét nézed, és nem foglalkozol a dolognak a gazdaság szerkezetére, a társadalomra, és az emberi boldogságra gyakorolt hatásával. A hatékonyságot általánosságban én sem vetem el, csak nem értek egyet annak hajszolásával. Nem tartom értelmesnek a géprombolást, amit az ipari forradalom idején műveltek. De azt sem tartom értelmesnek, ha a törekvéseinket minden esetben a piaci költséghatékonyság és a mérnöki energiahatékonyság motiválja. Ugyanis ennek a következménye az, hogy mindenáron, ahol csak lehet, kiküszöböljük az emberi munkaerőt. Ez sok esetben jó is (pl. a metróban naphosszat álldogáló BKV ellenőrök esetében szerintem is), viszont (bár nem tudom, mi a foglalkozásod, de) vajon olyan nagyon örülnél neki, ha már nem lenne mondjuk szükség se sofőrökre, se ügyvédekre, se nyelvtanárokra, se vízvezeték-szerelőkre, se pékekre, se TV-bemondókra, stb. mert mondjuk mindegyiket sikerült egy költséghatékonyabb géppel helyettesíteni? Érdemes erre törekedni? Mert kétségtelenül törekszünk rá, és jelenleg nagyjából csak a technológiai korlátain szabnak határt ennek a törekvésnek. Lehet, hogy egyszer majd csak programozókra lesz szükség, akik a gépeket programozzák. Aztán meg talán majd rájuk (ránk) se. Biztos, hogy ez az a jövő, amire vágyunk? Egyébként tipikus ellentét, hogy miközben az ipar és a piac mindent megtesz a "drága" emberi munkaerő kiiktatásáért, aközben társadalmi és politikai téren küzdünk a munkanélküliség ellen. Ezt a két dolgot azért illene összekötni, és az ellentmondást valahogy feloldani. Ez utóbbi még nem történt meg, a politika egyszerre foglalkozik mind a kettővel, kb. mintha függetlenek lennének: ösztönzi az iparban az emberi munkaerő kiküszöbölését, és nagy hévvel küzd a munkanélküliség ellen. Egyébként tipikusan elterjedt tévhit az, hogy az embernek jó minél kevesebbet dolgoznia. Egy szinten egyetértek, de ha már arról van szó, hogy nincs mit csinálnia valakinek, nem talál munkát és kvázi fölöslegesnek/haszontalannak érzi magát, vagy éppen van munkája, de tudja, hogy az bármikor lecserélhető egy gépre, az vajon mennyire járul hozzá az emberi boldogsághoz? Deee nagyon hatékonyak voltunk, hurrá! Csak hát minek? Amúgy egy másik következménye az ipari hatékonyság növelésének és az emberi munkaerő kiküszöbölésének, hogy a tőke még inkább egy kézben összpontosul. Ez szintén nagyon káros és egészségtelen társadalmilag, de ebbe most nem mennék bele. Egyébként a primitív kutas példád egyáltalán nem szemlélteti a probléma bonyolultságát. A másik két "stigma", amit ráhúztál a két példámra, meg csak arra jó, hogy ne kelljen a dolgokat tovább gondolni. Rámondunk egy csúnya szót, és akkor már el is van ásva. Ez kb. annyi mint a jól megszokott "kommunistázás".


"Továbbá látható, hogy a "hatékonysági mítosszal", mint fűtőanyaggal pörgetett gazdaságunk nemcsak hogy nem eredményez fizikai és lelki értelemben egészségesebb emberekből álló társadalmakat, de iszonyatos sebességgel éli fel, használja el az élővilág emberen kívüli részét, amit csak "erőforrásnak" tekint, pedig az egyébként akár önmagában érték is lehetne a szemünkben, ami érdemes rá, hogy megőrizzük. Ezen kívül a "hatékonyság mítosza" tipikusan fenntarthatatlan irányba viszi a gazdaságot, növekedési kényszert és instabilitást okoz, valamint legfeljebb rövidtávú célokkal igazolható."

[FB] Ez egyszerűen definíció szerint hülyeség: A hatékonyság éppen azt jelenti, hogy ugyanazt a teljesítményt kevesebb erőforrás felhasználásával érjük el. Ha egy autó hatékonyabb lesz, akkor mondjuk lemegy a fogyasztása 7 literről 5 literre százon. Erre a cikkíró arról beszél, hogy a hatékonyság megnöveli az erőforrásfogyasztást?! Semmi értelme.

[A cikkíró] Ismételten a fent említett, jó öreg Jevons-paradoxon a te barátod. Önmagában a hatékonyság növekedése okozhatná az erőforrások kisebb mértékű felhasználását, de sajnos általában nem okozza, mert nincs önmagában. Dübörgő, növekedési kényszerben lévő gazdasággal, és Jevon-hatással együtt van...


"Arra a kérdésre, hogy "mi a végcélja a hatékonyság növelésének", a legtöbb ember nem tud válaszolni, aki pedig megpróbálja, az általában olyan naiv és álmodozó válaszokat ad, hogy azon csak mosolyogni lehet."

[FB] Ez hogyan lehet kérdés? A hatékonyság célja az emberi jólét. Ennyi. Ez a fickó egyszerűen nincs tisztában a hatékonyság szó jelentésével.

[A cikkíró] A cikkíró tudja, hogy mi az a hatékonyság, de annak következményeit nem csak energiamérlegben és piaci költségekben nézi, hanem tágabban értelmezi (ahogy fent jobban leírta). És egyébként pont az ilyeneket nevezem én "megmosolyogtató" válasznak. Ha tényleg ez a célja, akkor ugyanis nagyon kevéssé sikeres a projekt. Összességében, minden mellékhatásával és következményével együtt (mert hogy csak így érdemes szemlélni) erősen megkérdőjelezhető, hogy mennyiben szolgálja az emberi jólétet és boldogságot. Mondjuk azt hiszem a "jólét" sem egy jól definiált fogalom, úgyhogy itt már a talaj kezd megint ingoványossá válni...


" az élővilág több millió fajból áll, amiből az EMBER, a homo sapiens csupán egy? És ha így van, akkor miért nem ötlik a fejünkbe az az elképesztő aránytalanság, ami művelünk ezen a bolygón? Gondolok itt arra, hogy van ugyebár több, mint 7.000.000.000 homo sapiens, amire jut mondjuk körülbelül 700 hegyi gorilla, 200 vörös farkas, kevesebb, mint 4000 tigris, 1000 európai bölény, és a végtelenségig sorolhatnám. Vajon miért nem bántja a legtöbb embert ez a durva aránytalanság, amikor még több esőerdő helyén akarunk kukoricát, szóját vagy pálmaolajat termelni, szarvasmarhát legeltetni, vagy éppen további természeti területeket minősítünk át építési területté? Hát azért, mert magunkat egy kiválasztott lénynek tartjuk, aki nyilvánvalóan felsőbbrendű bármely más fajnál, így aztán kénye-kedve szerint terjeszkedhet minden más élőlény rovására. Hát mi ez, hogy nem minden objektivitást nélkülöző szűklátókörűség?"

[FB] A cikkíró nélkülözi itt az objektivitást. Szubjektíve én fontosnak tartom azt, hogy fenntartsuk a bolygó sokszínűségét, és próbáljuk konzerválni a környezetet és az élővilágot. De objektíve nézve, belegondolt vajon a cikkíró, hogy ez miért fontos? Számtalan faj kihalt az evolúció során, és az ember is az evolúció része. Filozófiai szempontból egyáltalán nem egyértelmű, hogy az általam és általa osztott nézőpont, mely szerint a bolygó sokszínűségét meg kell őriznünk, az objektív igazság lenne.

[A cikkíró] Persze, ennek van egy erősen szubjektív vonulata, mint ahogy annak is, hogy (gondolom) te is megvéded a családodat, a barátaidat, ha veszély fenyegeti őket, segítesz a néninek cipelni a csomagját, vagy nem rúgsz bele egy kutyába, ha szembejön az utcán, és nem objektív mérlegelés után teszel így. Az, hogy én önmagában értékesnek tartok egy élőlényt, egy fajt, egy erdőt, az szubjektív értékítélet. De van ennek egy objektív oldala is. Egyrészt itt már nem csupán arról van szó, hogy fajok halnak ki és születnek, ahogy eddig is, hanem arról, hogy az ember nyomán sokkal gyorsabban halnak ki fajok, mint amilyen gyorsan újak létrejönnek. Ez tehát a biodiverzitás csökkenéséhez vezet. És ökológiából tudjuk, hogy egy élővilág stabilitását növeli a fajgazdagság, mert így a rendszer, mint egész, jobban tud alkalmazkodni a környezeti, éghajlati változásokhoz. És ez az embert is súlyosan érintő kérdés. Ugyanis rengeteg ökoszisztéma szolgáltatást "veszünk igénybe" (legtöbbször a nélkül, hogy tudnánk róla), amelyek nélkülözhetetlenek az emberi élethez is, és ezek a szolgáltatások nyilvánvalóan nem fognak működni, ha (szándékosan sarkítok) csak búza, kukorica, rizs, tyúk, marha és disznó fog élni ezen a bolygón rajtunk kívül. Szóval ökológiai szempontból a saját túlélésünk végett objektíve is nagyon fontos lenne megőrizni a faji sokféleséget. De azért örülök, hogy ebben legalább egyetértünk!

Pauló Gergő |

Csak még egy apróság "FB"-hoz: úgy látom, sok esetben a véleményed, az érvelésed tipikusan abból fakad, ami "Kultúra Anya" a füledbe suttog. Hogy ez mit jelent pontosan, azt Daniel Quinn - Izmael c. könyvéből tudhatod meg... vagy akkor, ha csendben vagy, és jól figyelsz ;).

Hozzászólok

A szöveg formázásához markdownt használhatsz.
  • {{kw}}