Regisztáció

Város vagy vidék? Mindkettő!

Pauló Gergő |

A dilemma

Környezetvédelemmel sokat foglalkozó, tudatos életvitelt kialakítani próbáló és az önellátás gondolatával kacérkodó embereknél gyakran felmerül a kérdés, hogy hol lehet, hol érdemes és hol szeretnénk mindezt leginkább megvalósítani. A zsúfoltságból való kiszakadás, a természet iránti vonzódás és az önellátás jegyében történő növénytermesztés illetve esetleg állattartás egyértelműen a vidék felé irányítja az embert. Viszont a hasonló gondolkodású és elkötelezett emberekkel való együttműködés, a sokszínű és izgalmas szellemi "tér", ami mindezt körülveszi és az a felismerés, hogy a környezetvédelmi problémák az ember, mint végső ok nyomán leginkább a sűrűn lakott városokban összpontosulnak, inkább visszatart a vidékre költözéstől. Ennek a dilemmának a feloldását a városhoz közeli "vidék" és az ehhez kapcsolódó létmód adhatja meg.

Vidék vagy város

Városi környezetvédők

Ők azok, akik (ha komolyan gondolják) törekednek a takarékosságra minden téren, a fogyasztásuk csökkentésére, tömegközlekedéssel vagy biciklivel járnak, profik a szelektív hulladékgyűjtésben, odafigyelnek, hogy mit és hol vásárolnak, civil szervezeteknél önkénteskednek, sokat foglalkoznak szemléletformálással, esetleg van egy kis balkonkertjük vagy parcellájuk egy közösségi kertben, és már jól ismerik egymást a különböző konferenciákról, előadásokról, workshop-okról és persze facebook-ról. Viszont ők azok is, akik bár a városi átlagnál általában többet vannak természetben (elmennek kirándulni, kutyázni, biciklizni a Balaton köré, segíteni a vidéki nagymamának a kertben, vagy éppen meglátogatni egy ökofalut), az önellátás, a vidéki életmód nagyrészt csak egy álomkép a fejükben, amihez vonzódnak is, de némileg idegen is tőlük. A városban jól elboldogulnak, és viszonylag tisztában vannak a problémákkal, viszont látják és érzik a városi élet korlátait, ha alternatív életmódról, "váltásról", közösségről és önellátási kisérletekről van szó.

Ökofalvak, vidéki közösségek

Rajtuk annak a radikálisabb vonalnak a képviselőit értem, akik alaposan megtapasztalták, és ennél fogva olyan mértékben kiábrándultak a városi létből, valamint a multicégeknél való napi taposómalomból, hogy "végleg" szakítani akartak ezzel, vidéken, falun vettek egy földet, telket vagy tanyát, és felépítették saját kis gazdaságukat, hogy önellátásra rendezkedjenek be, és csak minimálisan szoruljanak külső segítségre. Ilyesfajta, nagyrészt önellátó életmódot szinte kizárólag közösségek tudnak kialakítani, amelyek tagjai számíthatnak egymásra, segíthetik és támogathatják egymást az alternatív életmód kialakításával járó nehézségek közepette. Az összetartó erőt és közös alapot gyakran a vallás adja meg. Jellemző az ilyen közösségekre, hogy a városi léttel való radikális szakítás következtében az idő múlásával egyre inkább elvesztik kapcsolatukat a városban élőkkel, eltávolodnak a városi ember mindennapi problémáitól, gondolkodásmódjától és életvitelétől. Mindezt általában egyértelműen pozitívan értékelik, és büszkén mesélnek a városi érdeklődőknek, hogy mennyire más érzés, amikor nem a telefonon beállított ébresztő kelti az embert a hajnali órákban, hogy időben beérjen az irodába, hanem a kakasszó, vagy a nap első sugarai adják meg a kezdő lökést az állatok ellátásából, kertészkedésből és mindenféle egyéb, az önellátó léthez szükséges tevékenységből álló naphoz.

Ökofalu

A fenti kategorizálásom (mint ahogy minden ilyesmi) természetesen leegyszerűsítése a valóságnak. A környezeti problémákkal való szembenézésnek és alternatívák keresésének rengeteg árnyalata van a kettő között és még azon túl is. Mégis, azért tekintettem most ezt a két, jól elkülöníthető irányt, mert a kettő között azért van egy elég egyértelmű és erőteljes választóvonal, amiből adódóan majd mindenkiről egyértelműen eldönthető, hogy melyik kategóriához áll sokkal közelebb, mint a másikhoz. Ismerek mindkét "csoportból" embereket, bár városban lakó és önellátással egyelőre csak kacérkodó emberként inkább az elsőből valókkal vagyok kapcsolatban. Mindkét létformának valamelyest látom az előnyeit, a számomra vonzó vonásait, és látom a hátrányait, az eltántorító aspektusait is. Ezért gondolkozom egy olyan alternatív életvitel kialakításán, ami nagyjából a kettő határán van.

Elvi megfontolások

Néhány éve, némi segítséggel, bár tevőlegesen főleg csak hétvégén, de foglalkozom mezőgazdasággal, a közösségi kertek parcelláinál illetve a balkonkerteknél néhány nagyságrenddel nagyobb, viszont a teljes önellátást még meg nem közelítő mértékben. Számtalan oka van, hogy miért csinálom ezt, és hogy miért szeretem is csinálni.

egyensúly

  • Egyrészt az az elv vezérel, hogy a szellemi és fizikai munkának ki kell alakítani egy bizonyos egészséges egyensúlyát. A városban, napi 8 órás szellemi munkát végezvén, ez az egyensúly nagy mértékben felborul a fizikai munka rovására. És látom azt is, hogy aki nem tapasztalja meg a fizikai, kézzelfogható dolgok előállításából, megtermeléséből álló munkát, az természetszerűleg nem is értékeli azt, és rengeteg szépségtől, elégedettségtől és élménytől fosztja meg magát ezáltal.
  • Másrészt nagyon szeretem és értékelem azt is, hogy mennyivel egyszerűbbé, követhetőbbé, egészségesebbé és összességében fenntarthatóbbá válik az ember életmódja, ha a táplálkozásához szükséges alapanyagokat (vagy annak egy részét) magának termeli meg és abból nagyrészt ő készíti el a saját ételeit. Mennyi bizonytalanságot, szállítást, feldolgozást, csomagolást és mások általi elkészítést előzünk meg azzal, ha mindezt magunk csináljuk. Számomra ez egy nagy könnyebbség (nem fizikailag, hanem lelkileg), azok után, hogy tisztában vagyok vele, hogy életmódunkkal sokszor akaratlanul is mennyire hozzájárulunk egy fenntarthatatlan világ tovább pörgetéséhez. Gondoljunk csak arra, hogy mit tudunk (illetve inkább mit nem tudunk) arról az élelmiszerről, amit egy átlagos étteremben fogyasztunk el!
  • Harmadrészt ez egyfajta lázadás a részemről az ellen, hogy a mezőgazdasággal való foglalatosság, mint munka, méltatlanul alá van becsülve a társadalmunkban. Primitívnek van bélyegezve, mint bármely fizikai munka, tévesen azt gondolván, hogy nem nagyon van hozzá szükség szellemi tevékenységre. Ez nem igaz, különösen nem a legfenntarthatóbb, permakultúrás irányokra, amelyek esetében mély biológiai és ökológiai ismeretekre van szükség a kert, a gazdaság megfelelő kialakításához. Viszont ha ezt egy diplomával nem rendelkező parasztember állítja, azt könnyű figyelmen kívül hagyni. Ha olyas valaki mondja, aki egy azok közül (informatikusok, ügyvédek, orvosok, stb.), akik tipikusan lenézik a mezőgazdasági munkát, akkor azt sokkal nehezebb.
  • És végül van egy, spirituálisnak éppen nem mondható, mindenesetre kevésbé megfogható, viszont nem kevésbé jelentős ok. Ahogy Daniel Quinn mondaná, a "Nagy felejtés" korában élünk, ami azt jelenti, hogy az őseink, elődeink által megszerzett és felhalmozott tudás és tapasztalat minden eddiginél gyorsabban avul el és vész a feledés homályába. Már nem csak az előző generáció tudása és tapasztalata nem érdekel bennünket, de ez már egy generáción belül is megtörténik. Kultúránk embere a technológiai fejlettség bűvöletében élve a régmúlt idők emberének életmódját lenézi, elavultnak tekinti, és azt gondolja róla, hogy nincs benne semmi, amit tanulhatnánk belőle. Teszi ezt azért, mert a fejlődést és értéket szinte csak a technológiában, az eszközeink "fejlesztésében" látja, és nem foglalkozik egy létmód elvi alapjaival, az eszközök használatának céljával, az életmód fenntarthatóságával, hosszú távú működőképességével, stb. Van néhány nagyon alapvető különbség az évről-évre változó technológiai tudás, és az ezer évek, vagy generációk százai alatt kialakult, kiformálódott "hagyományos" tudás között. Az egyik az, hogy előbbi csak nagyjából a "hogyan?" kérdésre ad választ, vagyis arra, hogy egy bizonyos célt miként lehet megvalósítani a gyakorlatban. Ezzel ellentétben az utóbbi a "miért?" kérdésre is igyekszik választ adni, vagyis arról is szól, hogy mi a célja az életmódunknak, eszközhasználatunknak, végső soron az életünknek, és hogy hol a helyünk és mi a szerepünk a világban. Előbbi erről semmit nem mond. A másik fontos különbség pedig, hogy az utóbbi az idő által jó alaposan le van tesztelve, tehát hosszú távon működőképes, ami az előbbiről egyáltalán nem mondható el. Rengeteg olyan "hagyományos" tudás van, ami kiveszett a kollektív emberi tudatból, így aztán újra fel kell találni. Csak hogy írjak egy példát erre: milyen érdekes, hogy számos modern táplálkozási és egészséges életmóddal kapcsolatos irányzat visszanyúl a régmúlthoz, és keresi azt a félig-meddig már elveszett, de azért nyomokban még fellelhető tudást, amit egykori őseink halmoztak fel arról, hogy hogyan kell egészségesen élni és mindenekelőtt táplálkozni. Kutatjuk ezt azért, mert meglepődve fedezzük fel, hogy az ő köreikben még ismeretlenek voltak azok a "civilizációs" egészségügyi problémák, amelyekkel a mai kor embere technológiák sokaságát és gyógyszeripari fejlesztések tömkelegét felvonultatva sem tud megbirkózni. És lemásolva a régmúlt tudását, látjuk, hogy az működik, holott teljesen más úton jött létre: rengeteg megfigyelés, tapasztalat és ezer évek "próbája" formálta igencsak működőképessé. Szóval ez is olyan dolog, amit fontos lenne felismerni és megragadni a mai korban, ami végletesen és szinte véglegesen elvágta magát ezektől az értékektől. Visszakanyarodva a mezőgazdasághoz: amikor ezt művelem, szelíd módszerekkel űzöm, sokszor fizikai erőmet használva (ami egyébként tökéletesen alkalmas rá), úgy érzem, visszaállítok valamit abból a szinte teljesen elveszett kapcsolatból, ami a régmúlt emberéhez köt, aki fiziológiailag, értelmi képességekben, genetikailag nagyjából ugyanolyan volt mint én, csak más korban élt. Belegondolok, hogy sokezer évvel ezelőtt is nagyjából azt csinálták az akkori mezőgazdászok, amit én most, és mindez ma is ugyanolyan jól működik a maga relatív egyszerűségében. Hát nincs ebben valami igazi szépség? :)

Ősi mezőgazdálkodás

Szóval a mezőgazdálkodás egy fontos része lett az életemnek úgy önellátási törekvésemben, mint "lelkileg". Viszont a városhoz is hasonló mértékben kötődöm mindkét szempontból. Mivel azt gondolom, tudatos, ökologikus, igazi alternatívának tekinthető életvitel leginkább közösségben képzelhető el, nagyon fontos előnye a városnak, hogy rengeteg lehetőség van kapcsolatokat építeni, hasonló gondolkodású emberekkel ismerkedni, civil szervezeteken keresztül benne lenni "világjobbító" kezdeményezésekben. De ettől függetlenül is szeretem a városi létben azt, hogy a kultúra és a lehetőségek (bizonyos téren legalábbis) mégiscsak koncentrálódnak benne. Szeretem, hogy számtalan jó helyre el lehet menni esténként sörözni, lehet találni jó és hangulatos éttermeket, időnként el lehet menni színházba, moziba, koncertre, és választék is van ilyen téren, stb. Erről sem mondanék le szívesen, és egyáltalán nem gondolom, hogy az ezekhez való kötődés, vagy ebben való részvétel bármilyen szinten akadálya lenne a fenntartható életvitel kialakítására tett törekvéseimnek, vagy csorbítaná elveimet ezen a téren. Sőt, azt gondolom, szélesíti az ember látókörét, nyitottabbá teszi a világra, és hitelesebbé teszi alternatíva-keresését, ha minél többféle emberrel találkozik, minél többféle élethelyzetet megtapasztal, életmódot lát, ismer és el tud helyezni a világban. Az elzárkózás, elszigetelődés sokszor kevésbé elfogadóvá, szűklátókörűvé, akár szélsőségessé is tehet.

Összegzés

sörözés

Számomra jelenleg egy Budapesthez közeli, vidékies település látszik leginkább ideálisnak. Olyan, ahol lehet földet venni, és gazdaságot építeni, tudnak egymásról a helyi gazdálkodók, mégis elérhető közelségben van a város, ami az jelenti, hogy mondjuk tömegközlekedéssel 1 órán belül elérhető. Egy ilyen helyen tudnék olyan életet kialakítani, amelyben nem éreznék hiányt, és megvalósíthatnám azt, amit szeretnék: egy teljes és fenntartható életvitelt. Persze az, hogy számomra ez a vonzó és működőnek látszó út, nem jelenti azt, hogy nincs még számtalan ilyen. Mindenki próbálkozzon a sajátjával. A lényeg, hogy keressük a megoldásokat a jelenlegi problémákra, mert utóbbiból bizony sok van. De fontos, hogy igazi alternatívákat keressünk, amik nem arról szólnak, hogy a Tesco-ba vagy az Auchan-ba menjünk-e vásárolni, vagy hogy Toyota Prius-t vegyünk-e a Peugeot helyett. Bátor, felelősségteljes, jól átgondolt, elvi alapokon nyugvó alternatívákra volna ma minden eddiginél nagyobb szükség...

Városhoz közeli vidék

*Képek forrásai: I. - ruralmadison.org II. - www.kenderhaz.hu III. - cultivateurmind.com IV. - i.kinja-img.com V. - hirportal.sikerado.hu VI. - connectpa.co.uk

Hozzászólások

Jelenleg nincs hozzászólás

Hozzászólok

A szöveg formázásához markdownt használhatsz.
  • {{kw}}