Regisztáció

A VEGYES TÁPLÁLKOZÁSTÓL A VEGETARIANIZMUSIG ÉS VISSZA (DE NEM UGYANODA)

Pauló Gergő |

BEVEZETÉS

Ez az írás arról szól, hogy hogyan, milyen gondolatok, elvek és belátások mentén változtak a táplálkozási szokásaim eddigi életem során. Azért tartom érdemesnek és fontosnak mindezt leírni, mert amikor beszélgetek erről emberekkel, akkor általában nincs idő részleteiben elmondani, hogy mit miért csináltam/csinálok, vagy, hogy mit miért változtattam/változtatok meg. Pedig (ellentétben az emberek többségével) az elmúlt 5-6 évben a táplálkozásom kialakítása elvek és magam számára jól megfogalmazott szempontok szerint történt. Azt remélem ettől az írástól, hogy az olvasó kap egy viszonylag átfogó képet arról, hogy milyen szempontok merülnek fel a táplálkozással kapcsolatban, és talál benne olyan érveléseket, amelyekkel még nem találkozott, és azok alakítják majd gondolkodását. Azt is várom tőle, hogy majd beszélgetést generál a témában, és sok tévhitet és egyéni tévedést (akár az enyémeket is) le tudunk leplezni általa. Azzal a elvvel a fejemben tartom ezt fontosnak, hogy egy gondolkodó embert nem az tesz hitelessé, hogy mindig jól dönt, hanem az, hogy hajlandó felülbírálni, átértékelni korábbi döntéseit, hozzáállását, és ha elég érv szól mellette, akkor változtatni rajta. Egyébként messze többről lesz itt szó, mint táplálkozásról, hiszen ez a terület az ember minden más tevékenységével kapcsolatban áll.

A SAJÁT TÖRTÉNETEM RÖVIDEN

Kezdjük az elején. Életem első 22-23 évében nem voltak különösebb táplálkozási elveim. Nem is nagyon gondolkoztam azon, hogy mi lenne a helyes, egészséges, vagy egyáltalán milyen tényezők mentén kellene kialakítanom az étrendemet. Ettem azt, amit a családunk evett. Nem voltunk nagyon különlegesek ilyen szempontból, ettünk zöldséget, húst, tejterméket, édességet, stb., nagyjából mint mindenki. Van azért néhány említésre méltó dolog, amiben különböztünk az átlagtól. Az egyik, hogy szüleim az átlagnál jobb minőségű élelmiszert vásároltak és készítettek nekünk, ami azt jelentette, hogy nem a legolcsóbb párizsit ettük reggelire, nem ittunk gyakran szénsavas löttyöket, hanem sokkal inkább gyümölcsleveket, és édességből is a jobb fajtákat vettük. Nem tésztát ettünk tésztával minden nap, viszont ittunk sok tejet és ettünk sok tejfölt, nem elvek miatt, hanem mert szerettük :). A második, hogy mivel vidéken, kertes házban nőttem fel, és nagyszüleimnek is voltak kertjeik, zöldségünk-gyümölcsünk egy részét saját magunknak termeltük meg, minimális műtrágya és növényvédőszer használatával.

Iskolai fogászat

Kisgyerek koromtól huszonéves koromig rendszeresen sportoltam, kezdetben versenyszerűen, aztán csak hobbi szinten. Nagyon ritkán voltam beteg. A fogaim mindig jók voltak, emlékszem, hogy gyakran megdicsért az iskolai doktornéni/bácsi miattuk, mondván, hogy bizony jó géneket örökölt ez a fiú, azért ilyen jók a fogai. Sok osztálytársamnak ekkor már több lyukas foga is volt, emlékszem, hogy sajnáltam őket, amikor hallottuk a kis fogorvosi fúró hangját a szomszéd helységből. Sose voltam túlsúlyos, családi hajlamom sem nagyon volt rá, mindig szálkás legény voltam :).

Aztán jöttek az egyetemi évek, annak is a második fele. Elkezdtem foglalkozni környezetvédelemmel és világmegváltó gondolatok kezdtek áramlani tapasztalatokra éhes fejemben :). Találkoztam azzal az érveléssel, hogy a húsfogyasztásnak nagyobb a környezetterhelése a húsnélküli táplálkozásnál. Ez az érv nagyjából azon alapszik, hogy egy növényevő állat, aminek mi a húsát megesszük, az elfogyasztott növényi tápláléknak csupán töredékét használja fel a testtömegének növelésére, a többségét életfunkcióinak fenntartására, ezért ha mi magunk esszük meg az azonos területen termelt növényi táplálékot, akkor takarékosabban járunk el. Kapcsolatba kerültem mindenféle távol-keleti filozófiával, a buddhizmustól kezdve a hinduizmuson át a Gandhi-féle erőszakmentességig. Volt (nyilván nem véletlenül) több vegetáriánus barátnőm is annak idején. Sokáig nem álltam át a vega táplálkozásra, de azért dolgoztak a fejemben ezek a gondolatok és egyre kevesebb húst ettem. Majd egy évig már úgy éltem, hogy magamnak sohasem vettem húst, viszont amit otthon kaptam, vagy amit otthonról hoztam, azt azért megettem. Nehezemre esett volna teljesen szakítani a családi hagyományokkal :). Aztán jött egy pont az életemben, amikor megnéztem az Earthlings című filmet, ami meglehetősen naturalisztikusan és hatásos módon (csak erős idegzetűeknek ajánlott!) azt mutatja be, hogy az emberiség miként bánik az állatvilággal a legkülönbözőbb igényeinek a kielégítése végett. Akkoriban ez tette fel számomra az i-re a pontot. Azt gondoltam, hogy ez után a film után nem tudok nyugodt lelkiismerettel állati húst fogyasztani. Erkölcsileg annyira felháborító volt, amit a filmen láttam, hogy nem voltam hajlandó ebben olyan módon részt venni, ahogy addig.

Earthlings

Vegetáriánus lettem. Vegán nem, az soha fel sem merült komolyan bennem, akkor még valamiért nem gondolkoztam azon, hogy a tejtermékek előállítása is problémás lehet. Megnyugtatott az, hogy miattam nem kell megölni állatokat, ez volt a fő szempont. Elmondtam a szüleimnek, és viszonylag hosszú idő alatt, de el is fogadtattam velük, ami talán a legnehezebb része volt a vállalásomnak. Nem különösebben esett nehezemre mellőzni a húst, néha hiányzott az íze, de többségében elvoltam az amúgy nagyon jóízűen elkészíthető és változatos vega kajákkal. Az inkább okozott gondot, hogy mindig egy kicsit küzdenem kellett a családban, mert kilógtam a sorból. Voltak jócskán viccesnek szánt piszkálódások, amit el kellet viselnem. Számomra gyakran külön kellett főznie Anyukámnak. Ha étterembe mentünk, sokszor nem nagyon volt miből választanom, ezért nem tudtam igazán jókat enni például nyaralások alkalmával a családdal. Egyébként sok sajtot ettem, sok tejterméket, zöldséget, kenyeret, főzelékeket, stb. Megszerettem az indiai kaját, egyrészt az ízvilága, másrészt a szélesebb vega kínálata miatt.

KÉTSÉGEK, ELLENÉRVEK

Nem vagyok az a könnyen elbizonytalanítható fajta, ha elvekről van szó. Családtagjaim viccelődései, "visszatérítési" szándékai nem hatottak rám. Egyébként is kaptam elég megerősítést az ismerőseimtől, barátaimtól, hogy az, amit csinálok, jó, hasznos és tiszteletre méltó. Az első elbizonytalanító érv akkor jött szembe, amikor Humánökológia tanfolyamra jártam még 2012/13-ban. A humánökológia az ember bioszféra-átalakító tevékenyégével foglalkozó tudományág, és így a tanfolyamon - sok más mellett - nyilván szóba került az élelmiszertermelés és annak környezeti hatása is. Tisztáztuk, hogy környezetterhelésben nagy különbség a vegyes táplálkozás és a vegán (hús-, tejtermék- és tojásmentes) étrend között van, és nem a vegyes táplálkozás és a vegetáriánus táplálkozás között. Egész egyszerűen azért, mert nyilván a tojás, tej, sajt és egyéb tejtermékek előállításához is kell állatokat tartani. Nem bonyolult, mégsem igen gondolkoztam ezen addig. Azután elkezdtem számolgatni, hogy vajon kevesebb állatot kell-e tartani egy vegetáriánus miatt, mint egy vegyes táplálkozású ember miatt. Nekem az jött ki, hogy kevesebbet, viszont nem sokkal, úgyhogy ez a környezetterhelési érv bizony erősen csorbult a szememben. A vegánságot pedig egyáltalán nem akartam, egészségügyi okokból. Azt gondoltam, hogy kizárólag növényi táplálékból nem lehet annyi és olyan tápanyagokat felvenni, ami kielégítő, szükség van a tojásra és a tejtermékekre.

A második kétség a dolog etikai oldalával kapcsolatos. Több beszélgetés alkalmával is szóba került, hogy végülis mivel okozunk szenvedést az állatoknak. Egyre világosabbá vált számomra, hogy igazándiból nem is az a legrosszabb, ahogy az életüknek véget vetünk, hanem az, ahogy nagyüzemi körülmények között tartjuk őket. Hiszen amíg az előbbi néhány pillanat csupán, addig az utóbbi hónapokban vagy években mérhető. Ezen túl emlékszem egy konkrét érvelésre, az állatok megölését illetően, ami bennem maradt, és igaznak gondolok. Arról van szó, hogy összehasonlítva az állatok ember okozta halálát, és a természet által nekik rendelt halált, egyáltalán nem egyértelmű, hogy az előbbi a rosszabb számukra. Ugyanis romantikus elképzelés az, hogy az állatok a természetben általában viszonylag kellemes és nyugodt módon távoznak az élők sorából. Ha történetesen növényevő állatról van szó (amiről a táplálkozásunk kapcsán nagyrészt beszélünk), akkor a sorsa sokkal nagyobb valószínűséggel egy ragadozó általi leöletés, vagy idősebb korban, betegség, rühesség általi hosszú és fájdalmas eltávozás. Ezek alapján figyelmem sokkal inkább arra kezdett irányulni, hogy ami állati eredetű táplálékot fogyasztok, az olyan forrásból származzon, ami elfogadható a számomra, értve ez alatt főleg a méltó és természetközeli tartási körülményeket. Egyébként ilyen szempontból a legetikusabb talán a vadhús, illetve a vadfogásból származó hal.

Vaddisznó

A harmadik árnyalás akkor történt, amikor írtam egy cikket ide a Viridis-re tudatos fogyasztással és életvitellel kapcsolatban, ahol természetesen megemlítettem a vegetáriánus táplálkozás környezeti előnyeit, a tipikus érvekkel alátámasztva, miszerint ugyanannyi ember ellátásához szükséges zöldség megtermeléséhez kevesebb terület, energia, víz, stb. szükséges. A cikk alatt kommentben egy ismerősöm ezt erősen megkérdőjelezte, írván, hogy egy úgynevezett holisztikus gazdaságban (aminek kialakításán egyébként ő most is dolgozik), ahol a növénytermesztés és állattenyésztés szorosan össze van fonva és segíti egymást, ott nem nagyobb (vagy nem jelentősen nagyobb) az egységnyi termékre jutó környezetterhelés, mint egy csak növényeket termesztő gazdaságban. A cikk alatti beszélgetésben ezt persze rögtön nem láttam be, és védtem a saját álláspontomat, viszont olyan aspektusok kerültek elő, amin elkezdett járni az agyam, és szintén jelentősen árnyalták a képet. Például, hogy az állati trágya sokkal hatékonyabban táplálja a talajt, mint a zöldtrágya. Vagy, hogy egy gyümölcsösben rengeteg tyúkot lehet tartani a nélkül, hogy új területekre lenne szükség hozzá.

Holisztikus gazdaság

A fentiek hatására egyelőre nem hagytam fel a vegetáriánus táplálkozással, mindenesetre már nem voltam olyan egyértelműen meggyőződve arról, hogy ez annyival jobb, mint a vegyes táplálkozás...

EGÉSZSÉGÜGYI MEGFONTOLÁSOK

Családunk sokszínűségét bizonyítja :), hogy nem csak én lógtam ki ám a sorból táplálkozási elveimmel, hanem nővérem is egyre inkább, akinek közben gyerekei lettek, és nagyon-nagyon sokat foglalkozott azzal, hogy kiderítse, mi a megfelelő táplálkozás nekik és persze saját maga számára. Tényleg rengeteg szakirodalmon rágta át magát, és elkezdett valami paleolit táplálkozáshoz hasonló dolgot, amit aztán később némileg felülbírált, tovább finomított és formált. A lényeges változások azok voltak, hogy nagyon kevés cukrot és szénhidrátot fogyasztottak, szintén nagyon kevés lisztes ételt, növényi olajat szinte egyáltalán nem használtak, az állati eredetű táplálékok közül is egy kicsit mást kezdtek preferálni, és máshogy elkészítve. Lényeg a lényeg, hogy volt bizony dolga Édesanyámnak egy közös családi ebédnél, hogy minden igénynek megfeleljen :).

Beszélgettünk időnként ezekről a dolgokról nővéremmel. Ezek az elején nem voltak túl kellemes beszélgetések, mert egyikőnk sem volt igazán meggyőzhető a másik igazáról. Sokszor elbeszéltünk egymás mellett, és majd mindig benne volt a konfliktus lehetősége ezekben a beszélgetésekben, úgyhogy általában rövidre zártuk őket. Viszont félig meddig ezek hatására is, meg azért magamtól is úgy gondoltam már akkoriban, hogy nem az a kérdés, hogy vajon egészségtelen-e a vegyes táplálkozás, vagy másként fogalmazva egészségesebb-e a vegetáriánus étrend, hanem az, hogy vegetáriánusként be tudom-e vinni a szervezetembe mindazt a tápanyagot, amire szükségem van, és ami vegyes táplálkozással bevihető. Szóval figyelgettem magam, de még maradtam vegetáriánus.

Egy kis kitérő, ami szükséges lesz a továbbiakhoz: nem gondolom, hogy lelki problémák egy-az-egyben visszavezethetőek a nem megfelelő táplálkozásra. De azt sem gondolom, hogy az ember "lelke" (bármi is legyen az :)) olyan mértékben független lenne az olyan "materiális" dolgoktól, mint amilyen a táplálkozás, ahogy azt a mai pszichológia implicite vallja (legalábbis én nem sok pszichológust hallottam még táplálkozási tanácsokat osztogatni, amikor szorongásról, depresszióról és egyéb lelki bajokról beszélt). Meggyőződésem, hogy a lelki betegségek egy részére való hajlam függ a táplálkozástól, vagyis például bizonyos tápanyagok hiánya felerősítheti azt. Azért nem szeretek annyira mégsem ilyenekkel érvelni, mert ezzel kapcsolatban sok a szubjektívnek tekinthető tényező (például egy szorongás mértéke nehezen meghatározható), ezért nehéz korrektül következtetni. Mindenesetre vannak olyan statisztikák, amik ezt alátámasztják, nem azt állítván, hogy egy bizonyos embernek egy bizonyos lelki problémája azért van, mert nem evett elég valamit, hanem azt kimutatva, hogy például az állati eredetű zsírok (a vaj is ide tartozik) helyett növényi olajokat használva (napraforgó, repce, stb.) a depresszióra való hajlam felerősödik emberek egy csoportjánál. Nem minden egyes embernél külön-külön megfigyelhető módon, hanem összességében, statisztikailag kimutathatóan.

Depresszió

Rátérek arra, hogy mit figyeltem meg magamon, mialatt vegetáriánus voltam. Az első dolog a szorongásra és depresszióra való hajlamom felerősödése. Sokáig nem láttam be és ma sem tekintem egyértelmű bizonyítéknak semmire, de utólag rátekintve az évekre, összességében látszik, hogy ebben az időben súlyosbodtak az ilyen jellegű problémáim, amelyek egyébként vegyes táplálkozás mellett is voltak, csak kisebb mértékben. Ez csak egy megfigyelés, amiről hajlamos vagyok azt gondolni, hogy köze volt a táplálkozás-váltásomhoz, de - még egyszer - nem tekintem egyértelmű bizonyítéknak. Ami sokkal kevésbé szubjektív megfigyelés volt, az az, hogy a fogaim elkezdtek nagyon érzékenyek lenni. Bizonyos édességek hatására egyszerűen fájtak, és nem csak a fogaim, hanem körülötte az ínyem is. Tiszta, tömény tejcsokit, amiben nincs semmi "enyhítő" töltelék, évek óta képtelen voltam jóízűen megenni, mert azonnal éreztem a hatását a fogaimon. Le is szoktam róla, és még sok más édességről is ennek következtében. Maradtak a light-osabb sütik (gyümölcsös tortaszeletek, rétes, ilyesmi), aztán már azok is csak ritkán. Kb. fél évvel ezelőtt vettem észre, mikor egy meggondolatlan édességfogyasztás után nézegettem a fájó fogaimat a tükörben, nagyra tátott szájjal, hogy bizony van legalább két egyértelműen lyukas közöttük. Ez nagyon nem esett ám jól, mert mindig is büszke voltam arra, hogy nincs velük bajom. Ezen kívül voltak időnként emésztési problémáim is, amit nem szeretnék részletesen leírni, elég annyi ezzel kapcsolatban, hogy a hasfájás és a normálisnál gyorsabb és intenzívebb emésztési ciklus :) tapasztalataim szerint erős összefüggést mutatott a növényi olajok nagyarányú fogyasztásával.

Az idő tájt (kb. fél, vagy háromnegyed évvel ezelőtt), a megfigyeléseimtől függetlenül megkérdeztem nővéremet, hogy tud-e olyan írást, könyvet, előadást, bármit, ami jól összefoglalja azokat az elveket, amiket ő most követendőnek tart. Elküldött nekem egy linket, ami alatt a Weston A. Price Alapítvány egyik munkatársa tart egy majd két órás, összefoglaló előadást Weston Price munkásságáról és a rá épülő, táplálkozástudományi elméletről. Azt mondta erre, hogy ez nagyjából (bár nem teljesen, mert ebben is vannak kisebb tévedések, félreértelmezések) lefedi mindazt, amit ő összeolvasott és helyesnek tart táplálkozás terén. Hónapokig halogattam, végül megnéztem az ELŐADÁST. (Megbízható forrásból tudom, hogy az előadás magyar nyelvű feliratozása folyamatban van: a nővérem csinálja :))

KI AZ A WESTON PRICE, ÉS MIRE JUTOTT?

Röviden összefoglalom, hogy miről is szól a fent említett előadás. Weston Price egy kanadai származású fogorvos volt, aki főleg a 20. század első felében praktizált és munkálkodott. Látva, hogy a mi nyugati kultúránkban az emberek fogai egyre rosszabb állapotúak, azt kutatta, hogy mi lehet ennek az oka. Kíváncsi volt, hogy igaz-e az a "legenda", hogy vannak még olyan, a mi kultúránktól elszigetelten élő népek, ahol az emberek fogai sokkal jobbak, mint a miénk, és ha ez igaz, akkor mi az oka ennek. Beutazta a világot, hogy felkeressen ilyen népcsoportokat, és tanulmányozza őket. Európában két ilyet talált, az egyiket a svájci hegyekben a másikat a skót szigetek egyikén. De járt az észak-amerikai indiánoknál, Észak-Afrikában, Polinéziában és Ausztráliában is. Behatóan tanulmányozta ezeknek a népeknek az életmódját, dokumentálta a megfigyeléseit és rengeteg fényképet is készített róluk.

Weston Price

A "legenda" igaznak bizonyult, az általa meglátogatott népeknél az emberek fogai átlagosan sokkal jobbak voltak, mint amit a nyugati kultúrában látott, pedig náluk a fogmosás és a fogászat ismeretlen volt. De nem csak a fogaik voltak kiválóak ezeknek az embereknek, hanem az általános egészségi állapotuk is. Számos, a nyugati világban tapasztalt, tömegeket érintő betegségnek és egészségügyi problémának nyoma sem volt náluk. Elkezdte hát vizsgálni az életmódjukat, és ezen belül természetesen a táplálkozásukat is. Nagyon sokféle táplálkozással találkozott, de voltak szép számmal meglepő egyezőségek. Nagy vonalakban a következőket figyelte meg:

  • minden nép táplálékában jelentős rész volt állati eredetű; Bár szeretett volna, nem talált egyetlen olyan népet sem, amelynek tagjai kizárólag növényi eredetű táplálékot fogyasztottak volna, és egészségesek lettek volna.
  • sokkal kevesebb cukrot, szénhidrátot és gabonát fogyasztottak, mint mi
  • preferálták a halat, a tenger gyümölcseit, a kifejezetten zsíros állati részeket és az állati belsőségeket
  • ahol volt tej, ott nyers tejet és nyers tejből készült tejtermékeket fogyasztottak
  • ritkán ettek növényi táplálékot nyersen, ezeket nagyon nagy részt főzve, vagy fermentáltan fogyasztották
  • nemigen használtak növényi olajokat, főleg nem főzésre, ahol hevíteni kell, helyette vajat, illetve állati zsírt használtak

Fogak I.

Arra vonatkozóan is voltak megfigyelései, hogy mi történik, amikor ezen népek egy-egy tagja átkerül a nyugati kultúrába. Az eredmény tragikus volt, ahogy azt a lenti képek is mutatják. Ami még érdekesebb, az a lent, egymás mellett látható testvérpár, amelyek közül a bal oldali a nyugati kultúrába került és ott nőtt meg, a jobb oldali pedig maradt az ősei kultúrájában. A különbség az arcszerkezetben, a csontozat felépítettségében is szembetűnő.

Fogak II.

A Weston Price Alapítvány egy nonprofit szervezet, amely Weston Price munkásságát alapul véve tovább kutatja ezt a területet, és ráépített egy egészséges táplálkozási elméletet, melynek fő javaslatai:

  • jóval kevesebb cukor, szénhidrát és gabona
  • organikus gazdálkodásból származó állati és növényi táplálék (a növények és állati részek beltartalma is teljesen más, ha ilyenből származnak)
  • növényi olajok mellőzése, vaj vagy állati zsír használata főzéshez
  • zsíros állati részek, belsőségek (pl. máj), hal, tenger gyümölcsei, tojás, nyers tej, és abból készült tejtermékek javasoltak (mindenhol az, ami helyben elérhető)
  • növényi táplálék főleg főzve, vagy fermentálva

Fogak III.

Az egész (élő példákon alapuló) elmélet egyébként azon nyugszik, hogy alapvetően (nem meglepő módon) a szükséges tápanyagok egy része vagy csak állati eredetű táplálékban található meg (pl.: B12 vitamin, ami számunkra felvehető formában csak állati táplálékban van), vagy sokkal nagyobb koncentrációban találhatóak meg azokban. Egyébként az egészséges táplálkozás tekintetében (ahogy az előadásban sok szó van róla) a képlet sajnos nem olyan egyszerű, hogy valamilyen tápanyag van egy táplálékban, akkor azt megeszem, és akkor az az anyag hasznosul is. Sok minden befolyásolja egy tápanyag felszívódását. Előfordul, hogy egy vitamin például van egy bizonyos táplálékban, de a szervezetünk számára nem felvehető formában. Előfordul, hogy kell hozzá egy másik anyag (ún. aktivátor), hogy hasznosítani tudjuk. Előfordul, hogy bár felveszi a szervezetünk, csak egy másik vitaminnal/enzimmel együtt tudja kifejteni a kívánt hatását. Szóval az egyszerű következtetések és érvelések itt sokszor nem működnek.

Kovászos uborka

A növényi táplálék főzve vagy fermentálva fogyasztásának azért van nagy jelentősége, mert a nyers gyümölcsökben, zöldségekben, magvakban gyakran vannak olyan anyagok, amelyek számunkra károsak, vagy gátolják bizonyos tápanyagok felszívódását. Tipikusan ilyen anyagok a "magvédő", csírázásgátló anyagok, amelyek majd minden növény magjának burkában megtalálhatóak. Ezek a főzés/áztatás/fermentálás során elbomlanak, így az ember sokkal egészségesebb és táplálóbb eledelhez juthat. Sokat áldoz a "hatékonyság" oltárán a mai modern élelmiszeripar, ami vagy teljesen kihagyja, vagy egészségi szempontból értéktelen alternatívákkal helyettesíti a sokszor időigényes hagyományos fermentálási eljárásokat.

A fenti összefoglalásom nyilván nagyon hiányos: rengeteg adat, részlet és logikai következtetés hiányzik belőle, úgyhogy mindenképpen érdemes végignézni az előadást, hogy teljesebb képet kapjunk. Számomra elég meggyőzőek voltak ezek az eredmények, mert élő, jól dokumentált és láthatóan működő példákra alapozottak, és nem holmi részleges tudományos eredményekből tévesen következtetve felépített félrevezető elméletek (mint amilyen a koleszterinhipotézis, ami a mai napig tartja magát, holott már régen bizonyított, hogy nem helyes; a fent emlegetett népek például az élő cáfolatai, de számos egyéb módon is meg lett már cáfolva). Egyébként tévedés ne essék, Weston Price eredményei nem azt a következtetést indukálják, hogy ami régi, az jó is, hanem azt, hogy érdemes működő példákat alapul venni, amikor egészséges táplálkozási elméleteket alkotunk és tanácsokat osztogatunk.

A VÁLTÁS

Megnéztem a videót, és kicsit úgy voltam, hogy elfogytak az érveim a vegetarianizmus mellett. Mivel nem akartam hirtelen felindulásból komoly döntést hozni, vártam pár hetet, jól átgondoltam még párszor az érveket, és végül úgy döntöttem: kialakítok egy táplálkozást a fenti tanácsokat figyelembe véve. Azóta minden héten legalább egyszer eszem halat, legalább egyszer belsőséget (általában májat) és legalább egyszer szalonnát, vagy valamilyen zsíros állati részt. Ezen kívül nem használok növényi olajat, vagy állati zsírral, vagy vajjal főzök. A tejet nyersen iszom, alig eszem édességet, kenyeret és tésztákat, valamint a zöldséget általában főzve, vagy savanyúság formájában fogyasztom.

Az első pozitív megfigyelésem az azóta eltelt lassan fél év óta, hogy a fogaim érzékenysége jelentősen csökkent. Nem fájnak, erősnek érzem őket, és az ínyem sem fáj. Pedig azóta sem voltam fogorvosnál, mióta észrevettem azt a pár lyukas fogamat, kicsit még kísérletezem :). Ugyanis arra vonatkozóan is vannak tapasztalatok, hogy bizonyos fogproblémák helyes táplálkozással visszafordíthatók, fogak tudnak bizonyos mértékig visszaépülni. Ez első hallásra abszurdnak tűnik, mert hozzá vagyunk szokva, hogy az emberek fogai előbb-utóbb kilyukadnak, és akkor bizony nincs más választás, mint minél előbb fogorvoshoz menni, aki majd szépen betömi őket. Nem tudom, hogy sikerül-e ebben javulást elérnem kizárólag táplálkozással, mindenesetre mivel jelenleg egyáltalán nincs fogfájásom, úgy gondolom, lehet próbálkozni. Az emésztéssel kapcsolatos problémáim szintén megszűntek, ami méginkább megerősíti azt a feltételezésemet, hogy ezeknek köze volt a növényi olajok használatához (amit most már szinte teljesen mellőzök).

Evolúció - táplálkozás

Egyébként kicsit távolabbról ránézve a fogainkhoz való "hozzáállásunkra", sok furcsaságot lehet észrevenni. Mintha azt gondolnánk, hogy a fogainknak törvényszerűen tönkre kell menniük az idő múlásával, és az embernek előbb-utóbb mindenképpen szüksége lesz valamilyen fogászati beavatkozásra. Azt is gondoljuk, hogy hát van néhány szerencsés ember, akinek sokáig nincs baja a fogaival, mert biztosan jó géneket örökölt. A fogmosás szükségességét pedig nem nagyon van ember a mi kultúránkban, aki megkérdőjelezné. Pedig, evolúciós szemszögből nézve ezek a köztudatban lévő törvényszerűségek nem nagyon illeszkednek bele annak működésébe. Ugyanis egy olyan szervről van szó, amire az embernek vélhetően egész élete során szüksége lesz, és még csak nem is ritkán, hanem minden nap több alkalommal. Szóval nem csak mondjuk az első 20-30 évben van ennek jelentősége az ember életében. A fog tisztítása pedig egy evolúciós léptékben nézve nagyon-nagyon új szokás, az emberiség történetének legnagyobb részében szó sem volt ilyesmiről. Szóval azt gondolná az ember, ha már egy ilyen, az emberi élet teljes időtartama alatt fontos szerepet betöltő szervről van szó, akkor az evolúció kialakította a megfelelő felépítését, masszivitását és védelmi funkciókat vele kapcsolatban. És ez vélhetőleg így is van. Csak ennek tükrében azt nehéz megérteni, hogy a fogmosás és a fogászat fontosságának hangsúlyozás mellett (vagy akár helyett) miért nem jut eszünkbe, hogy valamit nagyon-nagyon rosszul csinálunk, ha egy ilyen szervünk, aminek jól ki kellett alakulnia, már húszon- vagy harmincéves korunkra problémákkal küzd.

JELENLEGI HOZZÁÁLLÁSOM

A következő rész (kiegészítve és pontosítva a fentieket) részletesen leírja, hogy a különböző szempontok szerint mit gondolok ma igaznak a táplálkozás témakörében, mit tartok problémának és milyen megfontolásokon alapszik a jelenlegi hozzáállásom.

ETIKAI NÉZŐPONT

A fent már leírtak alapján azt tartom a legfontosabbnak, hogy az állati eredetű táplálék, amit elfogyasztok, milyen forrásból származik, az állatokat hogyan tartják, mivel táplálják, stb. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy kerülöm a nagyüzemi állattartásból származó termékeket, nagyrészt biogazdaságokból, vagy általam közelebbről ismert házi tartásból származó tejterméket, húst és tojást vásárolok. Az éttermeket, ahol eszem, szintén megválogatom, igyekszem csak olyan helyen állati eredetű táplálékot fogyasztani, ahol megbízom az etikus forrásban. Ez utóbbi egyébként nem egyszerű feladat, információhiány miatt, de azért vannak fogódzók. Preferálom a vadhúst és a vadfogásból származó halat, aminél az etikátlan tartásmód, mint olyan, fel sem merül. Egyébként a halaknál az MSC minősítéssel rendelkező termékeket is érdemes keresni, ami elvileg garantálja, hogy a termék fenntartható halászatból származik. Ezt a hozzáállást némelyek "ipari vegánnnak" is nevezik, bár én nem szeretem ezt a kifejezést.

Tehenek

Az állatok megölésével kapcsolatban az egyik belátás - ahogy már fent kifejtettem - az, hogy az állat szempontjából az ember keze általi halál nem számít rosszabbnak, több szenvedéssel járónak, mint a természet által neki rendelt eltávozás. Viszont van még itt néhány nagyon fontos dolog, ami miatt én most nem tartom bűnnek, hogy állatokat megölünk, és elfogyasztjuk őket. Az egyik az, hogy bár lehet úgy hozzáállni, ahogy például a hinduk teszik, hogy minden élet kioltása bűn, és így az állatokat leölni és megenni is az, viszont ez nagyon szubjektív, ráadásul ellentmondásos is. Azon népek nagy részénél, amelyeket többek között Weston Price is megfigyelt, és pozitív példaként állított, nagyrészt valószínűleg fel sem merültek ilyen etikai megfontolások, és ezért én egyáltalán nem tudok haragudni rájuk. Sok természeti nép saját magát is az állatvilág részének tekinti, amiből kifolyólag természetes módon beleilleszti magát abba a rendszerbe, amelyben az élőlények egymásból táplálkoznak. Ez náluk nem furcsa, ez az élet rendje, amiben mindenkinek megvan a maga helye és szerepe. Persze nem is tartanak esőerdők helyén termesztett GMO-szóján nevelt, növekedési hormonokkal táplált és antibiotikumozott szarvasmarhákat, amelyek életükben nem láttak legelőt...

Farley Mowat - Ne féljünk a farkastól!

Eszembe jut egy ezzel kapcsolatos hiedelem, amit - ha jól emlékszem - Farley Mowat jegyzett le, amikor Kanada északi vidékén a farkasokat figyelte meg, és adott közre a „Ne féljünk a farkastól” című kiváló könyvében. Vizsgálódásai során kapcsolatba került néhány észak amerikai indiánnal, akik úgy tartották, hogy a farkasoknak az a dolguk, hogy egészségesen tartsák a jávorszarvaspopulációt. Ugyanis a farkasok mindig a gyengébb, beteg egyedeket vadásszák le, így a megmaradt populáció egészséges marad. Mennyiben elítélendő az élethez, halálhoz és táplálkozáshoz való ilyetén viszonyulás? Szerintem semennyire, és egyébként egyre inkább meggyőződésemmé válik, hogy nekünk kulturális szinten a halálhoz való viszonyulásukkal van problémánk.

Az ember és a többi élőlény halálát illetően a hozzáállásunk tele van ellentmondásokkal és hazugságokkal: e miatt folyton zavarban vagyunk, ha a dolog etikai oldaláról van szó. Egyrészt borzasztóan rettegünk a haláltól, és legtöbbször valami szörnyűségnek fogjuk fel, amit mindenképpen, minden helyzetben el kell kerülni, és beszélni sem igen akarunk róla. A helyett, hogy az élet természetes és szükségszerű (!) részének (vagy lezárásának) tekintenénk, ami bár a tovább élőknek okoz szomorúságot (mármint ha egy hozzátartozójuk eltávozik), tulajdonképpen rendjén van, ezen nem lehet, és nem is érdemes változtatni. Emlékszem, amikor nagyon kicsi voltam, épphogy csak nyiladozott az elmém, sokszor arra gondoltam, hogy milyen jó, hogy én még ilyen fiatal vagyok, mert így mire öreg leszek, remélhetőleg valaki felfedezi, hogy hogyan lehet örökké élni, és akkor nem kell majd meghalnom :). Most, felnőtt fejjel tökéletesen az ellenkezőjét gondolom. Őszintén remélem, hogy soha senki nem fogja feltalálni az "örök élet receptjét". Az lenne az egyik utolsó szög az emberiség koporsóján!

A másik nagy probléma a hozzáállásunkkal kapcsolatban, hogy félig-meddig a rendszernek köszönhetően, félig-meddig tudatosan elzárjuk magunkat attól a ténytől, hogy a táplálkozásunkhoz állatok életét kell kioltani. Simogatjuk a kutyát, a macskát, a nyuszit, mesélünk a tehénről és a kismalacról, de gondosan ügyelünk arra, hogy ne emlegessük a gyerekeknek, hogy miből lesz a pörkölt, amit jóízűen elfogyasztunk a vasárnapi ebédnél. Ezzel a hazugsággal alakítunk ki magunkban és gyerekeinkben is egy tudathasadásos állapotot, ami aztán később folytonos bűntudatot eredményez és nagyban hátráltatja a valós etikai problémákkal való szembenézést (pl.: nagyüzemi állattartási körülmények). Sőt, az etikai problémák egy része is ebből az őszintétlenségből fakad, és minél jobban elzárjuk magunkat ezektől a dolgoktól, valójában annál súlyosabbakká válnak. Meglátásom szerint az olyan népeknél, ahol a gyerekek már egész fiatalon valamilyen formán részt vesznek az állati táplálék megszerzésében és/vagy feldolgozásában (vadászat, halászat, disznóvágás, stb. formájában), ott semmilyen lelki traumát nem okoz ez nekik, egyszerűen természetesnek tekintik, és kialakul az őszinte, helyénvaló és vállalható viszonyulásuk ezekhez a dolgokhoz. Nem lesznek ettől barbárok, gyilkosok, vagy bármi ehhez hasonló, csak egyszerűen megértik, hogy ahogy a szarvasmarha megeszi a füvet, mert arra van szüksége, addig mi megesszük a szarvasmarhát, és majd minket is megesznek a kukacok szépen annak rendje és módja szerint, ha eltávozunk az élők sorából. És nem tisztelik kevésbé az állatokat, az élővilágot, a természetet nálunk, sőt (!) általában sokkal többre tartják mindezt: ez sok természeti nép mítoszaiból, történeteiből, hiedelmeiből kitűnik. És persze közelebb is vannak hozzá a mindennapjaikban. Ehhez képest a mi kultúránk emberének könnybe lábad a szeme, ha lát egy kiskacsát a tóparton, miközben a tápláléka előállításához sokkal nagyobb barbárságokat követ el, mint bármelyik az előző népek közül, csak éppen elfordítja a fejét, hogy látnia se kelljen, és nem is igazán kíváncsi rá, hogy mi történik. Nincs egy felvállalható képe ezeknek a dolgoknak a működéséről, zavarban van, és szabadkozik, ha erről beszélni kell.

Disznótor

Az állatok megölését bűnnek tekintő filozófia ellentmondásosságáról néhány gondolat. Azok az emberek, akik ilyen elveket vallanak, bár tartózkodnak az állatok közvetlen megölésétől, azt már sokszor nem nagyon veszik fontolóra, hogy a természetben a legnagyobb kárt azzal okozzuk, hogy elvesszük a többi élőlény élőhelyét. Ott van például India. Nagyon szépnek hat elsőre, hogy arányaiban milyen sokan vegetáriánusok közöttük. Viszont a lakosság az elmúlt 70 évben, 300 millióról indulva több, mint négyszeresére (!) nőtt. Vajon hány, általuk filozófiai szinten annyira nagyra becsült élőlény élőhelyét pusztították el a túlnépesedés következtében? De számos más kérdésben is azt látom, hogy csak a közvetlen dolgokra figyelnek, és a közvetettekkel, amik esetleg sokkal súlyosabbak, már nemigen foglalkoznak. Ott van például a magyarországi Krisna-völgy. Az általam is nagyra becsült ökológiai gazdálkodásuk és egyéb nagyon jó és előremutató tevékenységük mellett ott van a Tulasi nevű tisztálkodószer-márka, ami alapvetően hozzájuk köthető, és majd minden elemének az alapja a pálmaolaj, vagy pálmazsír, ami hírhedten problémás természet- és állatvédelmi szempontból, lévén, hogy nagyrészt Indonéziából és Malajziából jön, ahol az esőerdők irtásával csinálnak helyet az olajpálma ültetvényeknek. Ezzel vajon miért nem törődnek? De számos ilyen példa van még: hindu szokás, hogy a szabad ég alatt, nyílt tűzön hamvasztják el a halottakat. Egy halott emberi test ilyetén elhamvasztásához rengeteg fára van szükség. Vajon mennyi erdőt kell elpusztítani, csak hogy fenntartsanak egy vallási hagyományt? És ez vajon nem áll ellentmondásban a "nem ártás" eszményükkel? Szóval én ezeket az elveket (bár van egy tiszteletreméltó alapjuk) már nem tartom sem megfelelően átgondoltnak, sem működőképesnek, sem következetesnek. Ezért ilyen formán követendőnek sem.

ELFOGADÁS ODA-VISSZA

Etika

Az állatok táplálkozás céljára való megölésével kapcsolatos etikai szempont egy nagyon kényes terület, sok konfliktust szül az emberek között. Én ezeket a konfliktusokat is próbálom árnyalni, mérsékelni a fenti érvekkel és megfontolásra szánt gondolatmenetekkel. Mindenesetre ha leegyszerűsítve az embereket két csoportra osztjuk: azokra akik elfogadják az állatok, táplálkozási célra történő megölését, és azokra, akik ezt etikailag elítélik, sajnos nem látok arra sok esélyt, hogy a másik hozzáállásának elfogadása oda-vissza ugyanúgy működhet. Ugyanis a dolog nem szimmetrikus. A vegyes táplálkozásúak ebből a szempontból könnyebb helyzetben vannak, hiszem a másik csoportba tartozó emberek nem követnek el olyasmit, amit ők ne fogadnának el etikailag, mivel a hús "el nem fogyasztását" ők minden bizonnyal nem ítélik el. Viszont ugyanez nem igaz a másik oldal szempontjából. Vegetáriánus szemszögből a vegyes táplálkozásúak rendszeresen olyan dolgokat tesznek, amelyek etikailag kisebb-nagyobb mértékben elítélendőek. Így ezeket nagyrészt legfeljebb azért fogadja el egy vegetáriánus, mert nem tud mit tenni ellenük. Ha egy vegyes táplálkozású ember ugyanazt a toleranciát várja el egy vegetáriánustól, amit ő tanúsít vele szemben, akkor javaslom neki, hogy keressen példaként egy olyan (akár teljesen más területről vett) tevékenységet, amit ő maga ítél el etikailag, és gondolkozzon el rajta, hogy mennyire tudná elfogadni, ha más emberek azt rendszeresen elkövetnék. Az összehasonlítás így helyes és hiteles. Sajnos nem tudom ennek a problémának az egyszerű feloldását, ha az etikai hozzáállás nem változik meg. Az etikai szempontok átértékelésével persze ezek a problémák enyhülhetnének.

KÖRNYEZETVÉDELMI NÉZŐPONT

Ahogy már a cikk elején leírtam, általánosan elfogadott nézet, hogy egységnyi mennyiségű állati eredetű táplálék előállítása nagyobb környezetterheléssel (víz, energia, terület, stb. használattal) jár, mint egységnyi mennyiségű növényi tápláléké. Ez ennek alapjául szolgáló érvelés azonban több szempontból nem egészen korrekt és nagyban árnyalható. Ezeket az "ellenérveket" próbálom most összeszedni.

A fenti érvelés némileg érthető, de mégsem egészen korrekt módon a nagyüzemi mezőgazdaságot veszi alapul, és e miatt él egy csomó, a valóságot túlságosan leegyszerűsítő feltételezéssel. Például azzal, hogy veszünk egy földterületet, amiről feltételezzük, hogy ugyanannyira alkalmas növénytermesztésre és állattenyésztésre, és hogy ugyanakkora mennyiségű, állatok számára elfogyasztható növényi táplálék termeszthető rajta, mint ember számára elfogyasztható. Holott a valóságban rengeteg olyan földterület van a világon, ami növénytermesztésre aligha alkalmas, legeltető állattartásra viszont annál inkább. A hegyvidéki és/vagy északi országok tipikusan jó példák erre: senkinek nem jutna eszébe dinnyét termeszteni az alpesi legelők helyén, vagy paradicsomot a norvég fjordok vidékén, viszont ezek a területek (és nem kis területekről van szó) tökéletesen alkalmasak a legeltető állattartásra. Fordítva viszont ez nem teljesül: vagyis az a terület, ami alkalmas emberi fogyasztásra szánt növények termesztésére, majd mindig alkalmas állatok számára fogyasztható növények termesztésére is.

A következő ellenérv az, amit fent már megemlítettem (és amivel én is vegetáriánusként szembesültem), hogy nem feltétlenül kell a környezetterhelési összehasonlításnál a nagyüzemi mezőgazdaságot alapul venni. Ha pedig nem azt vesszük alapul, hanem egy "holisztikus szemléletű" mezőgazdaságot, vagy akár permakultúrát, akkor megint csak árnyalódik a kép. Hiszen egy ilyen szemléletű gazdaság úgy van kialakítva, hogy a növénytermesztés, és az állattenyésztés ne elszeparálva létezzen egymás mellett, hanem kölcsönösen segítse, erősítse egymást, így növelve a hozamot és csökkentve az egységnyi mennyiségű termékre jutó környezetterhelést. Jó példa erre az állati trágya használata a föld tápanyagtartalmának növelésére, baromfi tartása gyümölcsösben plusz területigény nélkül, vagy az állatok használata a kártevők visszaszorításában, illetve a talaj előkészítésében.

Szorosan ehhez kapcsolódóan érdemes meghallgatni az alábbi, nem túl hosszú TED-es előadást, ami arról szól, hogy az elsivatagosodás (ami egy rendkívül súlyos probléma, és nagyon sok, amúgy is kezelhetetlennek tűnő problémára van hatással) megállítható, a sérült növényzet és a talaj regenerálható azzal, ha a valaha egészséges, ma már az elsivatagosodás útját járó füves pusztákon a legeltető állattartás egy olyan módját alkalmazzuk, ami utánozza a valaha volt nagy méretű növényevő állatokból álló csordák életmódját. És meglepő módon ez általában nem az állatállomány csökkentésével, hanem ellenkezőleg: a növelésével érhető el. Csak a legeltetés mikéntjén kell változtatnunk, nagyon tudatosan és tervezetten. Ha a talaj és a növényzet regenerálódik, akkor pedig rengeteg szén-dioxidot tud kivonni a légkörből. Nagyon érdekes, és működőképes megoldásnak látszik, még ha az előre vetített pozitív hatásokat némileg túlzónak is vélem.

Allan Savory

Az utolsó ellenérv abból adódik, hogy az állati eredetű táplálék (a húsok is, de a zsíros részek és a belsőségek méginkább) tipikusan koncentráltabban tartalmazza azokat a tápanyagokat, amelyekre szükségünk van (fehérje, vitaminok, aktivátorok, enzimek, stb.), ezért azokból kisebb mennyiség is elegendő, mint zöldségből és gyümölcsből. Persze ennek érvényesüléséhez a húsevési szokásainkon is változtatni kellene. Érdekes módon a mi kultúránk a kevésbé tápanyagdús részeit preferálja az állatoknak (színhús), és abból eszünk nagyon sokat, pedig közel sem az a legegészségesebb.

A fenti érvek azt mutatják, hogy a vegetarianizmus környezeti előnyei erősen megkérdőjelezhetőek, feltéve persze, hogy vegyes táplálkozásúként olyan forrásból szerezzük be az állati eredetű táplálékot, amelynél a környezetterhelés a lehető legkisebb.

EGÉSZSÉGÜGYI NÉZŐPONT

Azt már fent kifejtettem, és nem is itt megismételni, hogy miért és hogyan követem nagyjából a Weston Price Alapítvány által ajánlott táplálkozást. Viszont van itt még néhány dolog, amit érdemes hangsúlyozni. Ha valaki azt gondolná, hogy ez az egész egészségügyi szempont csak néhány fog elromlásáról szól, az téved. Az ember fogainak állapota a jelek szerint jól kivetíthető az általános egészségi állapotára is. Szóval, ha gond van a fogainkkal, az jó eséllyel azt is mutatja, hogy vannak/lesznek szív- és érrendszeri problémáink, ízületi- és mozgásszervi problémáink, esetleg cukorbetegségünk, stb. Felsorolhatnám itt mindazokat a civilizációs betegségeket, amelyek a mi kultúránk embereit leginkább sújtják. És elgondolkodtató, hogy ami adott esetben nálam 5 év alatt fogproblémákhoz, emésztési gondokhoz és esetleg lelki problémák súlyosbodásához vezetett, az hová vezet mondjuk 50 év alatt.

Gyógyszeripar

Rájöttem, hogy nem tudok és nem is szabad az embereknek olyan táplálkozási elveket ajánlanom, és a saját példámmal képviselnem, ami mellett nemigen van esélyük egészségesnek lenni, még akkor sem, ha annak esetleg más szempontból vannak előnyei. Nem épülhet rá egy fenntartható, igazságos és élhető világ egy olyan elméletre, ahol az egyik legalapvetőbb építőelem, a táplálkozás nincs helyre rakva. Azért nem, mert ha nincsenek meg a testi és az ehhez szorosan kapcsolódó lelki egészség elemi feltételei (amit meggyőződésem szerint a táplálkozás jelent), akkor annak súlyos következményei vannak a gondolkodásunkra, a praktikus életünkre és végső soron a világunk alakulására nézve. Ha megnézzük például a mi kultúránk egészségiparának (vagy inkább nevezzük "betegségiparnak") a burjánzását, annak rengeteg negatív hatása van: iszonyatos környezetterhelés a betegellátáshoz szükséges infrastruktúra kiépítése és fenntartása, valamint a gyógyszerek kikísérletezése és előállítása; de súlyos etikai szempontok is vannak, ha a gyógyszeripar állatkísérleteire gondolunk; és a gyógyszeripar is egy tipikusan olyan iparág, aminek a lobbiereje, és így a tudományos kutatásokra gyakorolt hiteltelenítő hatása jelentős, valamint a társadalmi függőségeket és a társadalmi különbségek fokozódását gerjeszti az által, hogy jellegéből fakadóan nagyrészt gigantikus nemzetközi cégek tartják a kezükben.

VEGETÁRIÁNUS ELLENÉRVEK

Van jónéhány olyan, rendszerint meglehetősen átgondolatlan és felszínes, de annál gyakrabban hangoztatott érv, amellyel némelyek a húsmentes táplálkozást igyekeznek alátámasztani. Én ezek jó részét vegetáriánusként sem tartottam igaznak (nem ezek miatt voltam vegetáriánus), a többi pedig út közben lepleződött le számomra, ahogy találkoztam ellenérvekkel, és felülbíráltam korábbi gondolataimat. Ezek közül kiemelnék néhány tipikusat.

Az egyik érvelés az ember és bizonyos állatok anatómiai összehasonlításával érvel a mellett, hogy mi valójában alapvetően (még csak nem is vegyes táplálkozásúak, hanem) növényevők vagyunk. Erre ilyenekből következtet, hogy a testfelépítésünk nagyban különbözik a ragadozó állatokétól, ahogy a fogazatunk és a bélrendszerünk is. Azon kívül, hogy a fent sokat emlegetett népcsoportok tagjai ezen következtetések élő cáfolatai, ezek logikai úton is elég egyszerűen cáfolhatók. Miért lennének az embernek karmai, tépőfogai, és a gyors futásra specializálódott áramvonalas teste, mikor sosem ezen képességek segítségével szerezte meg az állati eredetű táplálékát. Nem szaladtunk a gazella után mindenféle eszköz nélkül, puszta kézzel levadászva, tépőfogainkkal átharapva a torkát, majd marcangolva elfogyasztva a húsát. Eszközök segítségével, vagy állattenyésztés által szereztük meg az állati táplálékot, majd tűz segítségével vagy más módokon alakítottuk egyszerűen fogyaszthatóvá azt. Ezért nem hasonlítunk ilyen formán a ragadozó állatokra. A fogazatunk is azért különbözik az övéktől, mert egyrészt vegyes táplálkozásúak vagyunk, tehát eszünk növényi táplálékot is, másrészt a húst sem esszük nyersen, a kéz felhasználása nélkül. Az emésztőnedvünk és a bélrendszerünk hossza is minden bizonnyal ezek miatt különbözik az övéktől. Az eddig látott kedvenc, ilyen jellegű érvem az, mely szerint "mivel a Föld egyik húsevő állatfajának hímje sem rendelkezik "ondóhólyag csövecskével", az ember hímje pedig igen, ez is azt igazolja, hogy mi nem vagyunk húsevők". Azért kéne hogy legyen határa az inkorrekt érvelésnek is.

Hunzák

A második, komolyabban vehető érvelés olyan népekről szól, akik állítólag szinte teljesen növényi eredetű táplálékot fogyasztottak/fogyasztanak, és teljesen egészségesek, valamint a tagjaik nagyon hosszú ideig élnek. Leggyakrabban a hunzákról, az abházokról és a vilcabambai indiánokról szól a fáma. Igényelt némi utánajárást, mire tisztáztam magamban ezeket a látszólagos ellentmondásokat. Ahogy azt sejteni lehetett, tévedéseken, félreértelmezéseken és (akár szándékosan) elhallgatott információkon alapul ez az ellentmondás. Ugyanúgy, ahogy "nemes vadember" mítosza kialakult egy időben, vagyis ki lett alakítva egyes kutatók által, viszont később lelepleződött (kiderült, hogy messze nem igaz a természeti, vagy vadászó-gyűjtögető népek "erőszakmentessége"), ugyanúgy egyes kutatók akarva-akaratlanul a vegetáriánus életmód ideológiai megalapozását látták ezen népek életmódjában és táplálkozásában, és ennek kapcsán sajnos hajlamosak voltak átsiklani bizonyos megfigyelések fölött és elhallgatni bizonyos információkat. Szerencsére ezen népekre vonatkozóan jónéhány kutatócsoportnak vannak tanulmányai, így ezeket összehasonlítva ki lehetett szűrni a téves információkat. Lényeg a lényeg, hogy ezek a népek bizony fogyasztottak jócskán állati eredetű táplálékot, vagy ha nem állt rendelkezésükre, akkor közel sem voltak olyan egészségesek, mint ahogy azt a fent emlegetett tudósok állították. Erről a témáról ITT olvashattok egy jó kis értekezést.

A harmadik téves érvelés, amit megemlítenék, az a következő: "India az élő példa arra, hogy a vegetáriánus étrend működik. Ott a lakosság egy jelentős része vegetáriánus, és lám, élnek és virulnak." Ezekben az állításokban van részigazság, például az, hogy az indiai lakosságnak tényleg egy jelentős része vegetáriánus, ott ennek nagy hagyománya van. Csak az a baj, hogy az a "virulnak" szó nagyon sántít. Ugyanis az indiai lakosság átlagos egészségi állapota nagyon nem megfelelő, mondhatni katasztrofális. Ha utánanézünk egy kicsit a WHO statisztikákban, akkor azt látjuk, hogy az Európát is sújtó civilizációs betegségek (cukorbeteg, szív- és érrendszeri betegségek, rák, stb.) náluk is ugyanúgy ott vannak, gyakran még súlyosabb mértékben, mint nálunk. Úgyhogy nem gondolom, hogy egy ilyen egészségi állapotú népesség táplálkozási szokásaira kellene alapoznunk egy egészséges táplálkozási elméletet, még akkor sem, ha egyébként kulturálisan van egy csomó dolog, amit tanulhatnánk tőlük.

JÁRHATÓ UTAK VEGÁKNAK (?)

Úgy sejtem, hogy ha vegetáriánusként valaki elolvassa ezt az írásomat, akkor háromféle reakcióra számíthatok tőle. Vagy teljes egészében figyelmen kívül hagyja azt (remélem ez nem történik meg túl sok esetben), vagy felbosszantja/elkeseríti és gondolkodásra készteti, vagy igaznak tartja az érvelésemet és ennek hatására változtat a táplálkozásán. Azokan szeretnék némi "vígaszt" nyújtani, akiket a fenti érvelés elgondolkoztat, viszont semmiképpen sem tudnak/akarnak letérni a húsmentes táplálkozásról.

Vannak olyan, a Weston Price Alapítvány által is javasolt táplálkozási elvek, amelyeknél nem, vagy viszonylag kevéssé sérül a vegetáriánusság, mégis nagyrészt (ha nem is teljesen), egészségben tudják tartani az embert. A növényi eredetű táplálékra vonatkozó javaslatok ezeknél is ugyanazok (jóval kevesebb cukor és szénhidrát; a növényi táplálék nagyrészt főzve vagy fermentálva; jóval kevesebb lisztes étel; növényi olajok kis mennyiségben, és nem hevítve, stb.). Zsiradék gyanánt a növényi olajokkal való főzést kerülni kellene, helyette vajat érdemes használni. Nyers tejet, abból készült sajtot, túrót, joghurtot, stb. javasolt fogyasztani. Tojást együnk minél többet, és jobb, ha nem főzzük/sütjük meg teljesen, folyjon a sárgája :). Ha valaki vegetáriánusként eszik halat, akkor az kifejezetten ajánlott, annak belsőségeivel (pl.: halmáj) és zsíros részeivel együtt. Ha esetleg valaki hajlandó annyi kompromisszumra a vegetáriánus szemlélettel szemben, hogy heti egyszer fogyaszt állati belsőséget, az kiválthat egy egész heti színhúsfogyasztást. És természetesen lehetőleg minden alapanyag származzon ökológiai gazdálkodásból (az onnan származó termékek beltartalma sokkal jobb a nagyüzemihez képest).

Raw milk cheddar

Itt kell kitérnem néhány gondolat erejéig a "műhús" témájára. Tudom, hogy vannak arra vonatkozó kisérletek, hogy állatokból származó sejtek mesterséges szaporításával az állati húsnak megfelelő terméket állítsanak elő, a nélkül, hogy a végén meg kéne ölni bármely élőlényt. Nem tudom pontosan, hogy hol tart ez a kísérlet. Viszont meglehetősen szkeptikus vagyok az ilyen próbálkozásokkal kapcsolatban. Ez a hozzáállásom azon kívül, hogy nagyon természetellenesnek hat ez az egész, és így ellenszenvet vált ki belőlem, a következőkből adódik. Egyrészt egész egyszerűen nem hiszek benne, hogy mindazt a tápanyagot, amit például egy legelésző állat a rengeteg féle növény elfogyasztásával magához tud venni, és be tud építeni a testébe, mesterséges módon ugyanúgy be lehet vinni. Másrészt meglátásom szerint, amikor eddig az ember azzal próbálkozott, hogy élelmiszer-előállítás terén a természet folyamatait mesterséges eljárásokkal helyettesítse, annak döntő többségében erős negatív hatása volt az ember és a környezet egészségére nézve. Gondoljunk csak például a műtrágyára, és annak a felszín alatti vizekre, a talaj élővilágára és az általunk elfogyasztott zöldségek beltartalmára gyakorolt hatására. Harmadrészt a "műhús" előállításának energiamérlege és környezetterhelése nem feltétlenül kedvezőbb/kisebb (sőt!), mint a természetes hús előállításának. Ezt én egyelőre egyáltalán nem látom bizonyítottnak, annak ellenére, hogy az érvelésekben szerepel. Negyedrészt, elképzelve, hogy a világ rááll egy masszív "műhús"-mennyiség előállítására, ennek társadalmi hatása sem tűnik túl pozitívnak, hiszen ehhez ugyanúgy magas szintű technológia kell, mint mondjuk a GMO-növények előállításához, ami generálja a gigantikus nagyvállalatok létrejöttét és az élelmiszer önrendelkezés súlyos leépülését. Szóval jelen álláspontom szerint egyáltalán nem tartom járható és követendő útnak a "műhús" kifejlesztését. Sokkal inkább egy, a vegetarianizmus alapját képező etikai probléma kétségbeesett és torz megoldási kísérletének, a másik oldalon pedig multicégek busás hasznot ígérő bizniszének látom, és ezt nem szeretnék támogatni.

ÖSSZEGZÉS

Azért írtam meg ezt a cikket, mert úgy látom, hogy a táplálkozás messze fontosabb terület annál, mint amennyire komolyan vesszük, vagy amennyi figyelmet szentelünk neki. Az életünk szinte minden területére közvetve vagy közvetlenül hatással van. Meggyőződésem, hogy rengeteg egyéni egészségügyi, lelki, valamint társadalmi, környezetvédelmi és etikai probléma "magától" megoldódna, ha ezt a kérdést rendbe raknánk, ki tudnánk alakítani és követni tudnánk egy helyes irányt. Döbbenetes belegondolni, hogy mennyi fölösleges szenvedést idézünk magunkra a helytelen táplálkozással, és ami még rosszabb, hogy még csak össze sem kötjük az okokat a következményekkel, és általában valamiféle isten csapásának, vagy elkerülhetetlen dolognak gondoljuk, ha egészségügyi problémáink vannak. Bár az emberek egyéni felelőssége ebben tagadhatatlan, mégsem hegyezném ki ezt a történetet erre az egy tényezőre, a következők miatt. Egyrészt ez egy meglehetősen bonyolult kérdésnek tűnik elsőre, mert a felszínen annyiféle, egymásnak ellentmondó egészséges életmódra és táplálkozásra vonatkozó elmélet van, hogy nem könnyű ezek között eligazodni, és az ennek mélyére ásást, a precíz utánajárást talán nem várhatjuk el mindenkitől. Másrészt a kultúránk, "betegségiparunk" és modern, minden hagyománytól elszakadt életvitelünk egyáltalán nem segít minket abban, hogy ez ügyben tisztán lássunk, és helyesen cselekedjünk. Meglehetősen ki vagyunk szolgáltatva tehát az ostoba egészségpropagandának és piaci érdekeknek. Ezen is próbáltam írásommal segíteni.

Kérem az olvasót, ha bármi kétség, vélemény, ellenérv vagy más nézőpont felmerült benne, ne tartsa magában, hanem ossza meg velem és a többi olvasóval a cikk alatt. Beszélgessünk a témáról, mert csak úgy tudunk közös nevezőre és eredményre jutni. Ha valakiben indulatok vannak (amin cseppet sem csodálkoznék), azt is bátran fejezze ki, az indulatok is gyakran indokolhatók, és jobb, ha kiengedjük őket, mintha magunkban zsörtölődünk.

AJÁNLOTT ELŐADÁS

A Weston Price Alapítvány ELŐADÁSA az olaj- és zsírfogyasztás, valamint a koleszterinhipoztés témakörében.

*Képek forrásai: I. - izsofalva.hu II. - nomeatathlete.com III. - kismarosikikialto.hu IV. - box4ps.com V. - statnews.com VI. - natureworksbest.com VII. - philiphowardfitness.files.wordpress.com VIII. - nourishedkitchen.com IX. - intuitiveeats.files.wordpress.com X. - 4.bp.blogspot.com XI. - prognos-hungary.com XII. - organicvet.co.uk XIII. - 3.bp.blogspot.com XIV. - ngonapoom.files.wordpress.com XV. - napiaszonline.hu XVI. - pivizszeged.hu XVII. - eatlikenoone.com

Hozzászólások

Fanni |

A vegetáriánus megfigyeléseket részben én is osztom (pl. érzékenyebb fog), bár én erre máshogy reagáltam: miért is kellene bírnia a fogamnak a tömény cukrot, ami amúgy sem egészséges? Én azt vettem észre hogy a vegetáriánus, vegán-közeli táplálkozás segít visszahozni egy véleményem szerint az ipari élelmiszertermelés által elnyomott természetes ösztönt, hogy mi az egészséges, és mi nem; jobban érzem az ízeket, ehetetlennek tartom az ízfokozós ételeket stb.

Ami az egészséges táplálkozást illeti, én meg olyan kutatásokat olvastam, ami a leghosszabb ideig élő közösségekről szólt (és nyilván egészségben töltött évekről van szó), és ott vagy nem ettek húst, vagy évi néhány alkalommal csupán, leginkább gyümölcsön, zöldségen és gabonákon éltek.

Összességében az a véleményem, hogy a megfelelő, egészséges és etikus táplálkozás a földrajzi hely (klíma, elérhető növények és állatok), így embertípus és egyedi "beállítások" függvénye. Én valamennyire hiszek az indiai hozzáállásnak, ami alapvetően három, de ebből többféle vegyített "embertípust" különböztet meg testtípus, belső reakciók, külső, lelkivilág stb. alapján, és mindegyiknek más táplálkozás a javasolt: van, aki kifejezetten igényli a húst, van, aki kifejezetten kerüli. Bár osztom a vegetáriánussággal kapcsolatos tapasztalataidat, lehet, hogy egy más génekkel, testalkattal, tudattal rendelkező ember teljesen más tapasztalatokról számolna be.

A saját utamról néhány szót: éveken keresztül csak családi ünnepeken és néhány vészhelyzetben ettem húst, de nem vásároltam. Illetve csak házi termelőktől kolbászt :) Kipróbálgattam a vegán megoldásokat, heti egyszer vegán módon ettem. Aztán egy évig tisztán vegetáriánus voltam (kivéve hal - ezt mindig is megkívánatam kb. havonta, és hallgattam az ösztöneimre), ez idén áprilisban ért véget.

Azóta lazítottam a szabályokon: alapvetően vegetáriánusnak hívom magam, mert nem tudnék megenni egy szelet rántott húst, és nem vásárolok húst. De néha a szalonnát kifejezetten úgy érzem, ennem kéne (eddig még csak kóstolgattam), és nem érzek ellenállást tőle, mint más húsoktól. Háziszalonnáról van szó, nem a tescós csomagoltról :) Emellett továbbra is ritkán, de rendszeresen eszek halat. A B12 vitamint kiegészítővel pótolom. Így jól érzem magam, és állítólag a legkisebb környezeti hatással is egy vegetáriánus-típus jár, nem pedig pl. a vegán étkezés (a sok drága, messziről hozatott kiegészítő miatt).

Pauló Gergő |

Köszi Fanni a hozzászólást!

Persze, a fogaknál az egyik nagyon káros tényező, amit radikálisan másként csinálunk, mint a példaként állított népek, az a cukorfogyasztás. De a másik oldal, hogy a védelmet szolgáló tápanyagokat bevigyük, ahhoz - úgy látszik - alapvetően állati eredetű táplálék kell. A megfigyelések szerint a zsír az egyik legjobb fogvédő, úgyhogy az a házi szalonna időnként jó szolgálatot tesz :).

A magas várható élettartammal, nagyrészt vegetáriánus étrenden, egészségben élő népekről szóló kutatásokról írtam egy bekezdést a "Vegetáriánus ellenérvek" részben, a harmadik bekezdésben. Ezek, nagyon úgy tűnik, hogy félreértéseken, és félinformációkon alapuló "kutatási eredmények". Erről szól a belinkelt írás: http://www.westonaprice.org/book-reviews/healthy-at-100-by-john-robbins/

Valószínűleg tényleg működnek azok az ösztönök, amiről írsz, csak félő, hogy sok embernél a modern élelmiszeripar ezt elég rendesen manipulálni tudja az ugyanolyan ízű, de teljesen más beltartalmú élelmiszerekkel. Jó iránynak tartom a hal- és szalonnafogyasztást, sokkal preferálandóbbak, mint a színhúsok. Azt megkérdezhetem, hogy tojást, sajtot, túrót, egyéb tejterméket, illetve nyers tejet fogyasztasz-e?

Amúgy örülök, hogy jól vagy, és hogy Téged is komolyan foglalkoztatnak a táplálkozási dolgok! :)

Kóbor Gabriella |

Ha csak egy könyvet javasolhatnék a táplálkozással kapcsolatban, akkor az Danima Damdimdorj: Az éltető étkek arany szútrája... Én is végigjártam a táplálkozási mizériát..:) és a mongol természetgyógyász orvosnőnél kötöttem ki Szeretettel: Gabi

H |

Érdekes volt elolvasni a cikket. MAjdnem feladtam közben - bevallom :)

Egyetértek az előttem hozzászóló Fannival, hogy az egyénre gyakorolt hatások genetikai, fizikai aktivitás, földrajzi helyzet függvénéyben jelentősen eltérhetnek. Erre egy nagyon egyszerű példa, hogy hiába eszik két különböző testfelépítésű, genetikai állományú egyén ugyanazt, sportol ugyanolyan intenzitással, az izomzat/kalória-égetés mégis valószínű, hogy máshogy jelentkezik. Mások a gének, a szervezet szükséglete.

Én több, mint tíz éve tartom magam pesco-vegetáriánusnak (halat és "tenger gyümölcseit" eszek, más húst nem). Kb két hét alatt szoktam le anno, még gimnazista voltam, utolsó évben. Mindig is problémás volt a hasam, nehezen emésztettem meg a nagy lakomákat, sokat fájt a hasam kiskoromban is nemcsak a hústól, de pl borsótól is. Aztán ez a zöldséges rész elmúlt. Szerencsére :)

Azóta nem ettem húst- vagyis idén nyáron próbálkoztam. Kb egy csomag bacon szalonna, illetve sovány csirkehús, amennyi épp került a pizzára. Ez viszont csak 1-2 alkalom volt, elenyésző a 10,5 évhez képest. Ettem, mert megkívántam. Utána többet azóta sem. Tojást néha eszek, de különösebben nem szeretem. Elég nehéz étel. Szóját és gabonafélékből kéészült fasírt, felvágott jellegű dolgokat néha-néha, ritkán fogyasztok. Elég tartalmas dolgok ezek. Sajtot szeretem, eszek is, időnként joghurtot is.

Nem elvi okoból nem eszek húst. Hanem mert akkoriban elment tőle a kedvem, az étvágyam. Nem esik jól, nem kívánom. Több zöldséget, gyümölcsöt eszek. Ezeket ha szezonja van, akkor sokszor nyersen is (szerencsére van kertünk, ahonnan 1-2 dolog beszerezhető). Fogaim különösebb romlását nem vettem észre, és semmilyen más komolyabb jelentősebb elváltozást nem vettem észre. NEgatív irányban semmiképp. Hacsak azt nem, hogy fesztiválokon alig találok valamit a kürtős kalácson kívül. Bár a magyar konyhát sosem szerettem (kivéve a somlói galuska és a halleves), se a zsíros ételeket....

Ellenben, még amikor heti 2-3 szor jártam futni 8-10 km-t, még akkor sem éreztem hogy szükségem lenne húsra. Továbbra is könnyebben emésztem meg az ételeket, amit eszek. Tésztát nemigazán szeretem, gabona termékeket sem viszem túlzásba. Persze egy pizzának, kakaóscsigának nehéz néha ellenállni :) De mindenből csak mértékkel. Ez a kulcs a táplálkozáshoz is, szerintem. Valamint, hogy mindenki próbáljon meg a saját szervezetére hallgatni, hogy mire lehet szüksége. Egyetértek azzal a felfogással, hogy szervezetünk jelez, ha valamire szüksége van, pl. vas, magnézium - hogy a leggyakoribbakat említsem.

Családunkban egyébként nincs hasonló életmódot folytató személy :) Csak halra-borsóra allergiás, és laktóz-liszt- és zsírérzékeny. Itt sem könnyű a közös családi ebédet összehangolni :)

Húsevő társaimmal békésen együttélek, de azt nem viselem el, ha mindennapos "térítés" kísérleti tárgya vagyok. Tiszteletben tartom az ő döntésüket, és ezt fordítva is elvárom.

Pauló Gergő |

Persze, vannak genetikai különbségek, de hogy ezek alapvetőek lennének, azt egyáltalán nem látom igazoltnak. A világ különböző tájain élő emberek genetikailag azért annyira nincsenek messze egymástól, hogy alapvetően másféle tápanyagokra legyen szükségük, hogy egészségesek legyenek. Az alapvető genetikai különbségek kialakulásához hosszabb idő kell. Ezt mutatja az, hogy egymástól távoli népeknél, függetlenül, nagyon hasonló jellegű táplálékokat tartottak értékesnek, preferálandónak. Tipikus példák erre az állatok zsíros részei, belsőség, halikra, stb. Az is ilyen közös jellemvonás, hogy a növényi táplálékot általában megfőzték, vagy fermentálták, ritkán ették teljesen nyersen. A különbségek inkább abból adódtak, hogy az adott élőhelyen mi volt elérhető. Magasabb hegyvidéken inkább állattenyésztésből, tengerparti területeken inkább a tenger adta táplálékból éltek.

A fizikai aktivitásbeli különbségek is számítanak valamennyire, főleg a szénhidrátbevitel tekintetében...

A "hallgassunk a testünk jelzéseire" egyszerű tanácsa bizonyos mértékig működhet, de összességében kevésnek tűnik, köszönhetően annak, hogy a mai élelmiszeripar ízmanipulációs képessége olyan kifinomult, hogy jelentősen megtéveszti érzékszerveinket. Úgyhogy én csak erre nem alapoznék. Például a magas vérnyomás egyik fő oka a magnéziumhiány, és bár jelzi a szervezetünk, hogy valami nem ok, de hogy ennek hatására az emberek jobban kívánják a magasabb magnéziumtartamú ételeket, az azért nem nagyon látszik.

Az allergiák meg szintén egy hatalmas terület. De ott is elmondható, hogy nem olyan egyszerű a helyzet, hogy ha valamit látszólag nem tolerál a szervezeted, akkor annak mellőzése a megoldás. Sok olyan eset van, amikor maga a táplálék nem okozna problémát, csak hiányzik egy másik tápanyag, ami segítené annak megemésztését, feldolgozást, a tápanyagok felszívódását vagy hasznosulását, és ez az igazi probléma. Szóval ezekből sem szabad egyszerű következtetéseket levonni.

Amúgy az alábbi rádióműsorban van egy egészen más irányból közelítő táplálkozástudományról szó, ami bár még eléggé gyerekcipőben jár, és közel sem ad olyan teljes képet, mint a fentiek, sok tekintetben hasonló eredményre jut. A gyerekkori hasfájásodra lehet, hogy ad magyarázatokat... http://hangtar.radio.hu/kossuth#!#2016-09-17 (14:32 - A tudomány hangjai (a lejátszáshoz az időpontra kell kattintani)) - sajnos egy idő után leszedik, úgyhogy érdemes most meghallgatni, ha valaki szeretné...

Joli |

Jó cikk, gratulálok! Teljesen természetesen nőttünk fel mi is és a gyermekeink is zsíros-kenyéren, szalonnán de hagymával, vagy savanyú-káposztával, és mindig idény-zöldségeken és gyümölcsökön. Évente egy párszor ettünk csak húst, de belsőség az volt (máj, velő, stb). Betegséget hírből is alig ismertük, nem volt senki depressziós. Nem is tudtam, hogy ennyire tudományosan élünk! :) Igaz, amit ettünk, az természetes volt, a tej tej volt, finom aludttejet lehetett belőle készíteni, és mindennek olyan volt az íze, amilyennek lennie kell. De hát ennek vége. Nincs az az ökogazdaság, amelyik versenyezni tudna az élelmiszeripar óriásainak végtermékeivel, és ha mégis, csak nagyon kevés kiváltságos (gazdag) tudná megengedni magának azt a luxust, hogy valóban alpesi réten legelésző tehén húsából vehessen fehérpecsenyét.

Péter |

Legetikusabb hagyni a növény- és állatvilágot élni, és kicsipegetni belőle az elhullott vagy elhullás előtt álló beteg részeket? (Dögevés - de nem az összes dögé. Hagyni a keselyűknek és bakcsóknak is) Az élni hagyásba beleértem, hogy nem irtjuk ki a növény- és állatvilágot, nem népesedünk túl, nem árasztunk el (emberekkel) és nem zabálunk föl mindent. Rengeteg értékes szervesanyag kárba vész? Nem forgatjuk vissza? (Nem zárjuk a kört?) Pedig trágya plusz falomb plusz napfény az egyenlő friss zöldség és gyümölcs!? Géntechnológiával pl. olyan baktériumfajokat vagy gombafajokat kellene előállítani, amik előemésztik, emberi fogyasztásra alkalmassá teszik pl. a cellulózt. Tehát ha éhes vagy, kivágsz néhány fát, és megeszed.. A talajt is át lehetne rostálni (túrni - lásd vaddisznók), lárvák és csigák végett. Illetve ha rostálásról-szűrésről van szó, akkor könnyebb dolgunk lehet tavakon, vízben. Planktonevés, hasonlóan a bálnákhoz. A legetikusabb persze a halálukon lévő plankton-állatok kiszűrése lenne. Talán mikrocsipes kis érzékelőkkel, amik futni engedik a még életük teljében lévő plankton-állatokat.

Pauló Gergő |

@Joli Köszi! :) Ha jól sejtem, Ti ezt nem annyira táplálkozástudománnyal alátámasztott érvek mentén csináltátok, egyszerűen voltak jó hagyományaitok :). Ez így teljesen jó is volt, csak a mai "modern", nyugati ember az, aki már nem nagyon támaszkodhat ilyesmire. De nem baj, szerencsére még megvan a tudás, úgyhogy továbbra is lehet jól csinálni, nem kell mindent újra feltalálni... A biogazdaságok versenyképessége csak azon múlik, hogy mi, fogyasztók hajlandóak vagyunk-e a saját (szűkebb és tágabb értelemben vett) érdekünkben az ő termékeiket választani. Elérhetőek, és egy hozzánk hasonló munkahelyen dolgozó embernek simán megfizethetőek. Innestől kezdve csak hozzáállás kérdése. Egyébként félreértés ne essék, ami bio, az nem biztos, hogy egészséges is. Az egészséges táplálkozás sokkal többről szól. Én a bioboltokban kapható termékek döntő többségét sose venném meg, nem fogyasztanám, mert nem tartom egészségesnek... De ha valakinek nincs pénze organikus termékekre, akkor is számtalan lehetősége van egészségesebben táplálkozni. Az édességhegyeket, a kenyeret, a tésztákat, a növényi olajokat mellőzni, és helyette (főtt, sült, fermentált) zöldséget, gyümölcsöt, sajtokat, tejtermékeket fogyasztani, zsírosabb állati részekből és belsőségekből csinálni kajákat nem feltétlenül kerül többe, sőt. Úgyhogy ez alapvetően nem pénzkérdés. Ha meg hozzászámoljuk azokat a súlyos tízezreket, amiket ma egy átlagos nyugdíjas havonta gyógyszerre költ, akkor meg pláne nem...

Pauló Gergő |

@Péter

Egyetértek a túlnépesedés elkerülésével/visszaszorításával, a tápanyagok minél nagyobb arányú visszaforgatásával és az általános takarékossággal/mértékletességgel, de ezt a GMO baktériumok segítségével történő faevést, és a mikrocsipes planktonvadászatot a etikai megfontolások erős és átgondolatlan túlkapásainak érzem. Ha annyira etikusak vagyunk (bár ezt én már nem annak nevezem), hogy csak lehullott gyümölcsöt/zöldséget vagyunk hajlandóak enni, akkor a GMO kapcsán nem merülnek fel legalább olyan súlyos etikai kétségek, mint amik minket erre vezettek. És a hatalmas technológiai apparátus felvonultatása (mondjuk planktonvadászatra) nem jelent környezetterhelést, élőlények élőhelyének elpusztítását, szennyezést, stb... Szóval sokszor amit az egyik oldalon megnyerni akarunk, annak többszörösét veszítjük el a másik oldalon, összességében létrehozva egy nem működő rendszert...

Egyébként a rovarok, lárvák, stb. fogyasztása egyáltalán nem elvetendő, Délkelet-Ázsiában van hagyománya, és egészségi szempontból is ajánlható. Csak hát nálunk nagyon ínyenc falatnak számít az ilyesmi :)...

Pauló Gergő |

Egy zárójeles technikai információ ennek a blognak/fórumnak a használatához: sajnos az "Értesítsetek az új hozzászólásokról!" funkció nem működik, szóval hiába kattintja be az ember, nem fog értesítést kapni. Dolgozunk ennek javításán, de még nincs kész, úgyhogy egyelőre vissza kell nézni az oldalra, ha valaki észre akarja venni a válaszokat/további hozzászólásokat... :S

Biloba |

Még nem tudtam végigolvasni a teljes cikket, bocsánat, ha olyanról írok, ami szerepel benne, de érdemes ezt a TED-es előadást is megnézni: https://www.ted.com/talks/dan_buettner_how_to_live_to_be_100?language=hu

Pauló Gergő |

Megnéztem, többször is. Utánaolvastam a hivatkozásoknak, amik elhangzanak az előadásban. Összességében nekem az a kategóra, mint a cikkben is emlegetett hunzákkal kapcsolatos tévhitek, amelyről ebben a cikkben olvashatsz bővebben: http://www.westonaprice.org/book-reviews/healthy-at-100-by-john-robbins/

De nézzük részletesebben. Kezdjük az apróbb észrevételekkel: - Elhangzik az az állítás, hogy nem hosszú életre vagyunk "tervezve", vagyis az evolúciónak nincs hatása az ún. "nemzősiker után". Ez tévedés, az ember azért éli meg (egészséges táplálkozás és életmód mellett) a 80-90 éves kort, mert nagy szerepe van a családban (főleg a nőknek), a későbbi generációk felnevelésében. Ez evolúciós "vívmány". - Elhangzanak ilyen számok, hogy valaki "125%-al gyorsabban öregszik". Ezt nem tudom, hogyan kéne értelmezni. Az öregedést így számszerűsíteni nem tűnik túl értelmesnek és tudományosnak. - A szardíniaiak gyenge termőképességgel rendelkező földön élnek, főleg legeltető állattenyésztésből, és főleg növényi táplálékot fogyasztottak. Ez önmagában ellentmondásnak tűnik. - Amikor elhangzik, hogy az okinawa-iak sok tofut esznek, a képen egy tányéron épp egy csomó kishal látható... :) - Kiragadott bibliai táplálkozási tanácsra hivatkozni nem egészen tudományos és korrekt... - A multimilliomos kerítésépítő agysebész példája nagyon demagóg szerintem. - Konklúzióként elhangzik, hogy az egészségesnek talált emberek nem sportolnak olyan értelemben, ahogy mi sportolunk, bár az életük mozgásban gazdag (sokat sétálnak, kertészkednek, stb.). Ezzel párhuzamosan hozza példának a bácsit, aki úszik és vízisiel, és a nénit, aki súlyt emelget és szobabiciklizik otthon... - Az öregedés tekintetében kiválasztani 1 tényezőt (ráadásul elég szubjektívet), és rámondani, hogy az X évvel hosszabbítja meg az életet, elég meredek állítás (életcél -> plusz 7 év; vallási közösség tagja -> plusz 4-14 év). - Végig olyan érzésem volt, hogy ez az ember szeret nagyokat mondani...

Komoly ellenérvek: - Az az elmélet, hogy az ún. hagyományos mediterrán étrend húsban, zsírban és tejtermékekben szegény, döntő részt zöldségekre, gyümölcsökre, gabonákra és magvakra épülő táplálkozás, tévedéseken, tanulmányok rossz értelmezésén, és szándékosan elhallgatott információkon alapul. Ennek részletes leleplezését az alábbi két cikkben találod (a második írásban az okinawaiakról is van szó). http://www.westonaprice.org/health-topics/the-mediterranean-diet-pasta-or-pastrami/ http://www.abbyeagle.com/nlp-peace-mapping/mediterranean-diet.php Ettek ők viszonylag sok húst, zsírt (főzéshez pl. sokkal inkább vajat használtak, mint olívaolajat; utóbbit inkább salátákhoz), halat, tejterméket, és a gabonát és magvakat is másként fogyasztották. - A vegetáriánus körökben sokszor emlegetett Kína-tanulmány, illetve annak egy "speciális értelmezése" szintén tévedéseken, hibás következtetéseken és szándékosan elhallgatott információkon alapszik. Ennek leleplezését itt találod: http://www.westonaprice.org/health-topics/abcs-of-nutrition/the-china-study-myth/ Egyébként maga a Kína-tanulmány egy értékes dokumentum. Viszont a T.Colin Campbell-féle értelmezés alapjaiban megkérdőjelezett és megcáfolt. - A harmadik a Framingham-tanulmány, ami a "majdnem vegetarianizmus" indoklásaként felmerült. Erről az alábbi cikkben találsz érintőleges kritikát: http://www.westonaprice.org/health-topics/abcs-of-nutrition/myths-of-vegetarianism/

Tudom-tudom, ezeket is idő elolvasni, de talán megéri rászánni, ha már az életünket ilyen alapjaiban befolyásoló dologról van szó, mint a táplálkozás... hogy ne éljünk egész életünkben tévedésben...

Szóval összességében az alábbi problémáim vannak az előadás által felépített elmélettel: - már magában az előadásban vannak ellentmondások - megcáfolt tanulmányokra alapozza az érvelését - hasonlóan téves érvelések és okfejtések, mint a cikkemben emlegetett hunzák esetében - vallásosság, spiritualitás túlértékelése az egészség és a hosszú élet tekintetében

Elhangzik az előadásban: "Soha egyetlen diéta sem működött az emberek több, mint 2%-ára...". Ez egyrészt így számszerűsítve elég meredek állítás tudományos szempontból (honnan veszi, hogy számolta ki, stb.?), másrészt nem igaz. Erről szól a Weston Price féle táplálkozási "elmélet". Bár a vizsgált, és egészségesnek bizonyult népek nem szó szerint ugyanazt ették, viszont rengeteg hasonlóság volt a táplálkozásukban. Ha ezen hasonlóságok összegyűjtését és alkalmazását nevezzük diétának, akkor ez nagyon-nagyon sok embernél láthatóan működik...

Pauló Gergő |

Bocsi, ez a vacak eléggé átformázta a fenti hozzászólásomat, némileg nehezen olvashatóvá téve... Itt vannak még egyszer legalább a linkek, hátha most nem egy sorban jelennek meg:

http://www.westonaprice.org/book-reviews/healthy-at-100-by-john-robbins/

http://www.westonaprice.org/health-topics/the-mediterranean-diet-pasta-or-pastrami/

http://www.abbyeagle.com/nlp-peace-mapping/mediterranean-diet.php

http://www.westonaprice.org/health-topics/abcs-of-nutrition/the-china-study-myth/

http://www.westonaprice.org/health-topics/abcs-of-nutrition/myths-of-vegetarianism/

Hozzászólok

A szöveg formázásához markdownt használhatsz.
  • {{kw}}