Regisztáció

Business as Unusual II.

Pauló Gergő |

Ahogy a korábbi, hasonló témájú cikkemben írtam, a "Business as Unusual" szemlélet a jelenleg uralkodó, fenntarthatatlan, igazságtalan, kizsákmányoló, társadalmi problémákhoz és ökológiai válsághoz vezető gazdasági gyakorlatnak szeretne egy működő alternatívája lenni azzal, hogy a "Business as Usual" elsődleges mozgatórugója, a profitorientáltság helyébe a tisztes megélhetés mellett bizonyos "magasabb elvek" érvényesítését helyezi. Ez egy - bár különböző utakon és különböző mértékben, de - mindenki számára követhető szemlélet, melynek célja egy társadalmilag igazságos, fenntartható, etikus, emberközeli és a természet értékeit tiszteletben tartó és megóvó gyakorlat megvalósítása.

Az előző cikk példája a fenntartható energiatermelést, a megújuló energiaforrások használatát tekintette "magasabb elv"-nek. A következő két, mindennapi példa szintén magán hordozza a "Business as Unusual" jellemzőit. Mindkettő a tudatos fogyasztás kategóriájába tartozik, ami teljes mértékben része a fent megjelölt törekvésnek, hiszem vásárlóként, fogyasztóként is gazdasági szereplők vagyunk, tehát a tevékenységünk és döntéseink hatással vannak a gazdaságra, a társadalomra, szóval a világunk alakulására.

A munkahelyemről heti egyszer-kétszer kijárok valamelyik közeli étterembe enni, ha épp nem viszek otthonról saját főztöt. Az egyik kedvenc helyem a Móricztól nem messze lévő Anyu Leves és Szendvicsbár. Kis, családi vállalkozás, ahol ebédre általában 2-3 féle, jó alapanyagokból készült főétel szokott lenni, meg némi sütiválaszték. Nem mindig férünk be, mert maximum 8-10 embernek van lehetősége leülni az 1 helyiségből álló étteremben. Az is előfordul, ha viszonylag későn megy az ember, hogy az aznapi főtt étel már elfogyott, mert éppen várakozáson felül sok vendég volt. De azért az esetek döntő többségében kaja is és hely is akad.

Anyu Leves és Szendvicsbár

Így volt ez néhány héttel ezelőtt is, amikor néhány kollégával arra jártunk. Bementünk, kiválasztottuk az ebédet, és elkezdtünk falatozni, amikor egy néni jelent meg az ajtóban, tálcával a kezében. A tálcán két réteg sütemény: alul szemrevaló krémesek, fölül valami zserbóféleség. A néni jókedvűen köszönt, bement a pult mögé, kis ölelés kíséretében adott két puszit az egyik kiszolgáló fiatal hölgynek, beszéltek pár szót, majd elment. Megjött a süti! Az egyik pultos lány felvágta a tálcán még egy darabban lévő édességeket és néhányat darabot kirakott a pultra. Bár ritkán eszem süteményt, a krémes annyira jól nézett ki, hogy beneveztem egyre. Nem csalódtam, az az igazi jó házi krémes volt, valódi krémmel, nem kispórolt alapanyagoknak köszönhető műhabbal.

Na de mi ebben az érdekes? Hát az, hogy nagyon úgy tűnik, hogy az a néni szépen elkészítette otthon a két tálca süteményt, behozta az étterembe eladásra, ahol láthatóan baráti viszonyban van az ottaniakkal. Hogy is néz ki ez gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi szempontból? Nincs csomagolás, nemigen van szállítási környezetterhelés, nincs rossz minőségű tömegtermék, nincs amúgy is kőgazdag nagyvállalati vezetők zsebébe csöpögő bevétel, nincs konformizáció, van viszont kicsit drágább, de jó minőségű termék, emberléptékű, átlátható, követhető "termelés", családok megélhetése, és elvek érvényesítése. Aki ezt választja, az a pénzével/fogyasztásával ezt támogatja.

Anyu Leves és Szendvicsbár

Szoktatok fodrászhoz járni? :) Ha nem, mert mondjuk nem is vágatjátok a hajatokat, vagy valaki megcsinálja a családból, baráti körből, az a legjobb sok szempontból. Viszont akinek erre nincs lehetősége, vagy valamiért nem szeretné, annak szól az alábbi példa.

Kb. kéthavonta eljárok fodrászhoz, mielőtt még kezdenék úgy kinézni, mint a Hobo :). Mióta Budapesten élek, próbálgattam többféle fodrászatot, aztán hosszabb időre kikötöttem a BioHair-nél. Talán azért, mert mindig akadt a közelben egy, állítólag natúrkozmetikumokat használnak (bár ez engem kevésbé érint, hisz nem kell semmi a hajamra) és nem túl drága. Aztán egyszer betértem a Déli-pályaudvar környékén egy kevésbé csili-vili fodrászatba, ahol rádöbbentem, milyen nagy különbségek vannak.

Először is belépve nem a BioHair Rádió (mert hát ilyen is van) hangjait hallja meg az ember, hanem vagy csend van, vagy megy mondjuk a TV a háttérben, a hírekkel, focimeccsel, stb., amit az emberek amúgy is néznek. Másodszor is nem központilag előírt sablon mondatokkal/kérdésekkel fogadnak, úgy mint "Jó napok kívánok, kérem szépen a keresztnevét, és hogy milyen szolgáltatást kíván igénybe venni!", illetve hogy "Jó napot kívánok! A mai napon én leszek az Ön fodrásza.". E helyett úgy zajlok a dolog, mintha két normális ember állna egymással szemben, akik meg tudják beszélni egy hajvágás részleteit a nélkül, hogy előírt sablonok szerint kellene kommunikálniuk. Harmadszor: a hajvágás közben kialakul értelmes beszélgetés, ahol szóba kerülnek olyan dolgok, amiről az ember az ismerőseivel, a szomszédjával, a barátaival vagy éppen a munkatársaival beszélget. Például megtudtam, hogy a férjével ketten viszik a fodrászatot már vagy 20 éve, és bár az ő szomszédságukban is van egy, a BioHair-hez hasonló fodrászat-lánc, a vendégeik visszajárnak, annak ellenére, hogy egy kicsit magasabbak árakkal dolgoznak. Elmesélte még, hogy egyszer poénból jelentkezett ehhez a szomszédos fodrászathoz, mert kíváncsi volt, hogy felvennék-e, bár nyilván esze ágában sem volt ott dolgozni. Elmondta, hogy ott nem fizetik meg rendesen az alkalmazottakat, emiatt gyakran is cserélődnek, nem sokan maradnak pár hónapnál tovább, és akik vannak, általában azok sem tapasztalt fodrászok. Az utóbbi két alkalommal (merthogy azóta én is visszajáró lettem), a férjéhez volt szerencsém. Legutóbb (pár napja) éppen arról beszélgettünk, hogy Erdélyből származnak, és bosszankodtunk is közösen egy sort, hogy be akarják tiltani a Csiki-sört...

Fodrászat

Miért írom le mindezt ilyen részletesen? Csak azért, hogy kihangsúlyozzam a különbségeket egy emberközeli kisvállalkozás és egy futószalag-fodrászat között. Itt is hasonló a helyzet gazdasági és társadalmi tekintetben, mint az éttermek esetében. A pénzünkkel egy emberléptékű gazdaságot, családok megélhetését segítjük, és nem egy üzletlánc-tulajdonos (országszerte kb. 50 BioHair üzlet létezik jelenleg) pénztárcájába tömködünk még zsetonokat. Nem járulunk hozzá az egyediség eltűnéséhez, a rossz értelemben vett egységesítéshez. Az biztos, hogy én ezentúl oda járok majd, ahol azt kérdezi az ismerős fodrász, hogy "Jó lesz-e így, fiatalember?", a helyett, hogy "Meg van-e elégedve a szolgáltatással?".

Ebben a cikkben láthatóan nagyon egyszerű és mindennapi példákat hoztam a "Business as Unusual" szemléltetésére. Ezek látszólag kis dolgok és apró döntések, mégis ezekből áll össze az egész, ezeken múlik, hogy merre felé alakul a világunk. Azt kell megérteni, hogy semmilyen negatív gyakorlat nem válik uralkodóvá a gazdaságban és nem fejti ki romboló hatását a társadalomra, a környezetre, a természetre nézve, ha azt az emberek semmilyen szinten nem támogatják. Ha ezt belátjuk, és e szerint cselekszünk, akkor véleményem szerint a problémáink jó része megoldhatóvá válik.

*Képek forrásai: I. - anyuleves.hu II. - budapestcity.org III. - oroscafe.hu

Hozzászólások

Jelenleg nincs hozzászólás

Hozzászólok

A szöveg formázásához markdownt használhatsz.
  • {{kw}}