Húsmentes hétfő (meatless monday) és ami mögötte van

A húsevés árnyékos oldaláról azelőtt csak bugyuta vegetáriánus propagandaanyagokban olvastam olykor. Ezért lepett meg, amikor egy egészen váratlan vonalon, a saját magam környezeti nevelői praxisában kellet szembesülnöm azzal, hogy nem csak súlyos igazságai vannak a vegáknak, de magam is hitelességi válságba jutok, ha nem vizsgálom felül bevett húsevési szokásaimat (értsd: kontrollálatlan húszabálás).

Amikor felvettük a suliban az osztály ökológiai lábnyomát, és megvizsgáltuk a statisztikát, akkor kellett észre vennem, hogy vérre megy a játék: ökológiai lábnyomunk több mint harmadát a táplálkozásunk teszi ki, s a vegetáriánus és húsimádó étrend között kb. 2,5-ös a szorzó. Vagyis két és félszer akkora termőterületet (ill. produktív tengerterületet) igényel húszabálóként az élelmiszered megtermelése, mint ha vegetáriánus vagy.

Hogy lehet ez? Mindenki tanulta (vagy legalább tanították neki) az ökológiai piramist. Röviden: egy nyúl sokkal több füvet (és ezzel napenergiát) fogyaszt el élete során, mint amekkora energiatartalmú az ő teste lesz, mikor felajánlja a sasnak egyszeri étkezésre. A többi energiával ugyanis gyorsult, kisnyulakat konstruált, vagy fűtötte magát télen. Ebből aztán az is következik, hogy ha a sas áttérne fűevésre, kisebb füves terület is eltarthatná, mint így, a nyúlon túl, hiszen ő mozoghatná, szaporodhatná és fűthetné el közvetlenül ugyanazt az energiát, amellyel eddig a nyúl tette ugyanezt. Más megfogalmazásban: ugyanazon a területen több sas is megélhetne egyszerre (persze ehhez a nyulakat ki kellene szorítaniuk, mint konkurenciát).

Nos, amit a sas nem képes megtenni, azt mi jó mindenevő emlősök lévén képesek vagyunk, s bár a fűevéssel legtöbben felhagytunk kétévesen a játszón, ezen túlmenően kiváló növényi étkekben bővelkedünk. A hús megtermelése számunkra is rengeteg „fűbe” kerül, bár ez itt inkább irtózatos mennyiségű gabonát (!) és ivóvizet (!) jelent. Igen, a steaknek való bocik lágerekben zabálják tonnaszámra a gabonát, melyet jórészt természetes társulások (esőerdők) helyén termelnek meg olyan helyektől nem messze, ahol emberek millióinak gabona is alig jut, nemhogy steak...

Határozottan jelentős környezetkímélő gyakorlat tehát lejjebb ereszkednünk a táplálékláncon, és húsfogyasztásunk visszafogásával csökkentenünk ökológiai lábnyomunkat. És ezt ráadásul szinte mindenki megteheti, nem kell politikusokra, mérnökökre, szemetesemberekre és szomszédbácsikra várni hozzá. Furcsa, hogy ez nincs sokkal jobban jelen a köztudatban.

Kis adalék: antropológiából ismeretes, hogy a kultúrák története során két civilizáció létezett, melynek tápláléka kimagaslóan nagy hányadát tette ki a hús: az egyik az eszkimóké, amit – gondolom – nem kell magyarázni, a másik pedig a miénk, az euroatlanti jóléti civilizáció, ami viszont korántsem triviális. Sokkal több húst eszünk átlagban, mint amennyi élettanilag indokolt volna. És szaporodunk. A termőterület meg fogy (nem csak relatíve)!

A húsevés ellen szóló egyéb szempontokról kérdezze meg vegetáriánus ismerősét vagy Laár Andrást, itt most csak felsorolásképpen, emlékeztetőül:

1. Állatvédelmi szempontok (nem kis etikai súllyal, ld. még: youtube)
2. Egészségügyi szempontok (ld. még: magyarországi halálozási statisztikák)
3. Mentális, pszichikai, spirituális szempontok (ld. még: Laár András)
4. Gasztronómiai szempontok: rengeteg szuper húsmentes kaja létezik fellelhető receptekkel, tehát miért ne? (ld. még: vegetáriánus szakácskönyvek milliói)

Ha azonban valaki mégis fázik attól, hogy ekkora életmód-változtatást vállaljon egy csapásra, annak remek lépcsőfokok kínálkoznak!

Elsőnek itt is van a HÚSMENTES HÉTFŐ mozgalom, amelynek tagjai heti egy napra vállalnak vegetáriánus étrendet. Belekóstolni a dologba nem is rossz. Egy nap alatt zéró bevitt táplálékkal sem hal éhen az ember, így a semmi mellé az a kis répa nem csinálhat bajt. De amúgy vannak remek, kidolgozott ÉTRENDEK is húsmentes hétfőre, ha valakit az üres répa riaszt.

Másodszor itt a kedvencem, a HÉTKÖZNAPI VEGETARIANIZMUS, amikor már billen az arány, majdnem vegetáriánus módon élsz, de szabályozott rendszerességgel megengedheted magadnak a töltött káposztát is. Én személy szerint pl. ezt képzelem el egy mindenki számára szívesen élhető, fenntartható világ általános életvitelének. Igyekszem is valami hasonlót tartani, már legalábbis ami az arányokat illeti. ("Hogy a tanár úr például mivel csökkenti az ökológiai lábnyomát?" Például ezzel.) Véletlenül tudom, hogy a betevo.hu-n erre is készül étrend hamarosan! :)

Ha pedig elszánt vagy, legyél igazi vegetáriánus, egy kis odafigyeléssel egészséges és boldog életet élhetsz így is (sőt talán így igazán). Ráadásul nyugodtabb lelkiismerettel.